Módosították az örökségvédelmi törvényt
2005. július 1. 11:53
Kulturális javak és hatósági feladatok
A kulturális örökség ingó elemei, a kulturális javak
A módosítás alapján világosan elkülönülnek a közgyűjteményekben őrzött kulturális javakra vonatkozó, illetve a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó feladatok és jogosultságok. Míg az előbbiek a közgyűjtemények és fenntartóik hatáskörébe tartoznak, addig e törvény a kulturális javak védetté nyilvánítására, kivitelére, illetve az illegális forgalmára vonatkozó előírásokat fogalmazza meg, illetve a felsoroltak végrehajtásért felelős hatóságokat, szerveket.
A rövidebb idő óta Magyarországon lévő és magyar vonatkozással nem rendelkező műtárgyak általában még nem képezik a magyar kulturális örökség részét, így a javaslat szerint ezen műtárgyak (újra)kivitelét, nem lehet megtiltani. A további módosítások azt a célt szolgálják, hogy a hivatal az eddiginél hatékonyabban tudja ellátni a védett műtárgyak felügyeletére, nyilvántartására vonatkozó feladatokat, illetve a kulturális javak kivitelére és a jogtalanul elkerült javakra vonatkozó rendelkezéseket, tekintettel EU-s előírásokra is.
Az örökségvédelmi hivatal, illetve a hatóság eljárása, feladatai
Szükséges volt a hivatal tudományos feladatainak nevesítése, ugyancsak lényeges volt a hatósági jogosítványok megerősítésre, illetve az alkalmazási feltételek definiálása, közelítve a hatóság eljárását a távlati célként megfogalmazott korszerű közigazgatás eszméjéhez, figyelemmel a 2005 novemberében hatályba lépő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény előírásaira.
Az építési törvény módosításával kapcsolatban a NKÖM - a hivatal véleménye alapján - határozottan elutasította a műemléki építésügyi hatósági jogkör átadását, mert nem látta biztosítottnak az örökségi elemek megfelelő védelmét. A 2001. évi LXIV törvénnyel megerősített, jelenleg érvényes szervezeti felállás és eljárás szerint, az örökségvédelmi hivatal építésügyi hatósági működésének megtartásával lehet az épített örökség védelmét garantálni.
A még mindig folyamatosan növekvő beruházások (ezek között a ráfordítás tekintetében legjelentősebb nagyberuházások, az állami közútfejlesztési programok, Vásárhelyi-terv, valamint a bevásárlóközpontok, lakóparkok építése és egyéb fejlesztések) óriási terhet rónak az első- és másodfokú jogalkalmazókra. Ezért szükségszerű a kulturális örökség elemeire vonatkozó hatósági-szakhatósági eljárás körének, feltételrendszerének pontosítása, különös tekintettel az építésügyi hatósági feladatoktól elkülönült önálló örökségvédelmi hatósági jogosítványra. A hatályos rendelkezések az eddigiekben nem adnak módot arra, hogy az örökségvédelmi szabályoktól eltérően illetve engedély nélkül folyó munkálatokat a hivatal leállíthassa. Az sem volt lehetséges, hogy a hivatal a szabálytalan munkálatokat észlelve mérlegeljen, hanem csak az eredeti állapot visszaállítását lehetett elrendelni, illetve csak az illetékes, engedélyező hatóság bevonásával volt mód az örökséget veszélyeztető munkálatok leállítására. Lényeges új eleme a szabályozásnak, hogy a nem teljesített kötelezettség következményeként is megjelenhet az örökségvédelmi bírság.
Szükséges volt megfogalmazni a nem hatósági eszközökkel élő örökségvédelmi (pro-aktív) felügyeleti munkát, mely a kulturális javak, a régészeti és műemléki örökség (nem közgyűjteményben őrzött) elemeinek fenntartása, megtartása, jókarbantartása érdekében végzett tevékenységet jelenti, különös hangsúllyal a szolgáltató jellegre. A módosítás szerinti átalakított örökségvédelmi hatósági rendszer a szakszerűséget, a hatékonyságot illetően a várakozások szerint jelentős előrelépést hoz a jogszerű, szakmailag megalapozott működésben. Bár e változtatásokból bizonyos többletfedezet igény is keletkezhet, a módosítás elsősorban a meglévő erőforrások hatékonyabb kihasználásával számol, így például az örökségvédelmi bírságból befolyó összeggel.
A módosítás előkészítésben résztvevők egyetértettek azzal, ha a műemlékek, a védett műtárgyak, a lelőhelyek tulajdonosai, kezelői nem részesülhetnek bizonyos kedvezményekben, támogatásokban, akkor a védettség elrendelésével nem jár együtt olyan biztosíték, mely alátámasztja, hogy az értékek a nemzeti kulturális örökség részei. Ezért szükséges az örökségvédelem finanszírozási kérdéseinek újragondolása, megoldási tervezet készítése az EU országokban megismert megoldásokkal és trendekkel összhangban. Ennek alapján javaslatot fogunk tenni az érintett pénzügyi szaktörvények módosítására. Ezen felül érdemes megvizsgálni az örökségvédelem pénzügyi eszközrendszeréül szolgáló előirányzatok bővítésének további stratégiai lehetőségeit, ezáltal fokozva e terület kiszámíthatóságát és stabilitását. A munka során fontos szempont volt, hogy a megalkotandó, módosítandó alsóbb szintű jogszabályok tartalmazzák azokat a szakmai igényeket és előírásokat, melyek a törvény alkalmazhatóságához nagymértékben hozzájárulnak.
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - www.koh.hu
Támogasd a 
szerkesztőségét!
