II. Bajazid
2005. május 18. 21:49
A muzulmán eretnekek ellen
Bajazid már korábban kiterjesztette uralmát Anatólia jelentős részére, s ezzel összeütközésbe került az egyiptomi mamlúk szultánsággal és Szíriával - mindegyik fél arra törekedett, hogy uralma alá hajtsa az őket elválasztó, bizonytalanul megjelölt határövezeteket, és hogy az ott levő kis fejedelemségeket kézben tartsa. Bajazidnak sikerült a török flotta révén a velencei birodalom java részét szétverni, viszont nagyon tartott attól, hogy a keresztény hatalmak szövetségre lépnek, és felhasználják ellene fivérét, Dzsemet, ezért a mamlúkok ellen csupán kisebb katonai erőt vetett be. A hosszan tartó háború holtpontra jutott. Ennél súlyosabb volt az Anatóliától keletre eső területeken kialakult helyzet. A Szafavidák, egy muszlim eretnek rend hívei 1499-ben mesterük, I. Iszmáíl vezetésével Perzsiában erős hatalmi rendszert hoztak létre; vallási tanításaik gyorsan terjedtek az anatóliai nomád türkmén törzsek között, amelyeknek harcosai Iszmáíl sah seregeinek legfőbb bázisát alkották. Világossá vált, hogy ha eszméik továbbra is akadálytalanul terjedhetnek, akkor az könnyen alááshatja a török uralmat Ázsiában. Ennek veszélye élesen mutatkozott meg 1511-ben, amikor is a sah hívei fellázadtak a török ellen Anatóliában.
Ugyanebben az időben örökösödési viszály tört ki Bajazid fiai között. Egyikük, Szelim Trabzon kormányzója 1511-ben a Krím félszigetre ment, ott a tatár kántól segítséget szerzett, és a Dunán átkelve benyomult a Balkánra. Megütközött Bajaziddal, de vereséget szenvedett, és a Krím félszigetre menekült. Közben leverték a Szafavidák lázadását, és Bajazid másik fia, Ahmed, aki osztozott a győzelemben, Konstantinápoly ellen vonult. Minthogy azonban nem sikerült a janicsárok (az elit testőrség) támogatását megnyernie, visszafordult, és megpróbálta Anatólia nagy részét elfoglalni. Bajazid attól tartott, hogy Ahmed Iszmáíl sahhoz fordul segítségért, ezért engedve egyes tanácsadói és a Szelim pártján álló janicsárhadtest nyomásának, visszahívta a Krím félszigetről Szelimet, és 1512 áprilisában lemondott javára a trónról. Egy hónappal később Bajazid meghalt.
Bajazid hívő muszlim volt, szigorúan megtartotta a Korán tanításait és a muszlim törvényeket. Uralkodása alatt az állami jövedelem nagy hányadát mecsetek, iskolák, kórházak és hidak építésére fordították. Támogatta a jogászokat, a tudósokat és a költőket is, az Oszmán Birodalom határain belül és azokon túl is. Lelki beállítottságát tekintve - a velencei követ szavaival (1503) - `igen búskomor, babonás és nyakas` ember volt, aki érdeklődött a filozófia és a kozmográfia iránt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
