Űrkutatás: bölcsőn túli élet
2005. május 9. 20:58 Gazdag László
Az űrkutatás kezdete a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok katonai versenyfutásának a következményeként vezethető le.
<
|
Von Braun és űrkutatás a Múlt-koron |
|
100 éve halt meg Jules Verne  |
Egy hónap sem telt el és jött az újabb döbbenet: 1957. november 3-án útjára indult az immár 508 kg-os Szputnyik-2, a fedélzetén Lajka kutyával. Egy féltonnás szerkezet az űrben, benne egy élőlénnyel! Egyheti űrutazás után Lajkával egy méregadag végzett, így ő lett az űrkutatás első áldozata. (Ma már valószínűbb, hogy Lajka élete pár órával a fellövés után ért véget, az űrkabin túlhevülése miatt.)
De hol vannak az amerikaiak?
Ezt a kérdést sokan föltették akkor, szerte a világon. 1958. január 31-én végre elindult a mindössze 8,1 kg-os Explorer-1 nevű szonda, amely egy 15,2 cm átmérőjű, 2 méter magas henger alakú rakétában foglalt helyet. Első fokozata egyébként egy világháborús német V-2 rakéta volt. Rögtön komoly fölfedezést tett: kimutatta a Föld körül létező mágneses van Allen övet, amely megvédi a földi életet a káros kozmikus sugárzástól. (Vigyázat: ez nem azonos a Napból érkező ultraibolya sugárzással, amit az ózonpajzs szűr ki! Ez a világűrből minden irányból záporozó részecskesugárzás.)
1958. március 17-én rajtolt a Vanguard-1 (élcsapat, ejtsd: vengárd), amely mindössze másfél kilogramm súlyú volt és 16 cm átmérőjű. 22 méter magas, 10 tonna összsúlyú rakéta vitte föl, 1967-ben még működött napelemei segítségével. Az amerikaiak eredetileg azt hitték, hogy a Vanguard-1 lesz az USA, sőt az emberiség első űreszköze. A haditengerészet fejlesztette ki, míg az Explorer családot a szárazföldi haderő. De még a légierő is önállóan kísérletezett, vagyis az amerikai űrkutatás erőforrásai szétforgácsolódtak. Komoly presztízsharc folyt az egyes fegyvernemek között, amelyek egymás előtt is titkolóztak. Pedig az amerikaiak "kapták meg" a német rakétatudósok zömét a háború után, köztük Wernher von Braunt a peenemündei német rakétakísérletek vezetőjét. Az orosz szputnyikok sokkja kellett ahhoz, hogy a kormányzat végre lépjen és 1959-ben létrehozza a nemzeti űrkutatási hivatalt, a NASA-t, összpontosítva az erőforrásokat. A NASA vezetője Wernher von Braun lett.
1958. május 15-én a Szovjetunió már több mint egytonnás szerkezetet (1327 kg, ebből 968 kg hasznos teher) juttatott a világűrbe, a Szputnyik-3-at, amely 23 hónapon át keringett. Hamarosan jött a Szputnyik-4, tulajdonképpen ez már egy üres űrhajó, amelyet sikerült visszahozni, tehát simán leszállt, majd 1960-ban a Szputnyik-5, amelyben két kutya, a Bjelka és a Sztrelka utazott, és amelyek szintén épségben visszatértek. A Szputnyik-6-ot nem sikerült viszszahozni, a kísérleti állatok elpusztultak. Ellenben mind a Szputnyik-7, mind a Szputnyik-8 visszatért, kutyákkal a fedélzetén...
Az amerikaiak csimpánzokat küldtek az űrbe. Az első űrcsimpánz Ham volt "akit" 1961. január 31-én küldtek mindössze 16 és félpercnyi űrugrásra. Nem kerülte meg a Földet, ballisztikus pályán 250 km magasságba emelkedett, egy ugyanolyan Mercury űrkabinban, mint amilyenben majd Alan Shepard is utazott 1961 májusában. Ham élve visszatért, az Atlanti-óceánra ereszkedett le, "nyugdíjazták", és a washingtoni állatkert megbecsült lakója lett élete végéig.
A cikk teljes terjedelmében a májusi számban olvasható!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
