Az 1949. évi országgyűlési választásokon választási `harc` nem volt, a gyűléseken inkább közös, népfrontos deklarációk hangzottak el. Így a választás az MDP `átütő` sikerét hozta, a megválasztott képviselők 71%-a a párt tagja volt. Az új parlament összetétele már a szovjet mintát, a proletárdiktatúra győzelmét tükrözte. A 402 képviselő közül 176 munkás, 115 dolgozó paraszt volt. Érvényesültek a politikai ideológia szempontjai is: a munkások aránya tehát majdnem 44%, a parasztoké kis híján 29%, a képviselőnők száma 71, arányuk kereken 18% volt. A választók 96,27%-a szavazott a Népfront jelöltjeire. A későbbiek során a részvétel sohasem lesz alacsonyabb 97%-nál, s ezen belül a Népfront jelöltjeire leadott "igen" szavazatok aránya is a legtöbbször meghaladta a 98-99%-ot. A választások formálisan 4-5 évenként ismétlődtek. Alternatíva hiányában azonban valódi értelmük nem volt, inkább propagandacélokat szolgáltak. A pártonkívüliek csak az MDP, majd az MSZMP akaratából kerülhettek a parlamentbe. A törvények 1966-tól elméletileg nem zárták ki a kettős vagy a többes jelölést sem, de minden jelöltnek a Népfront programját kellett vallania, illetve vállalnia. 1985-től a többes jelölést az állampolgárok részéről történő jelöléssel kombinálták.