La Fontaine, a modern állatmesék atyja

2006. július 7. 14:00

385 éve, 1621. július 8-án született el Chateau-Thierry-ben Jean de La Fontaine, az állatmeséiről ismert francia költő.

A vizek és erdők felügyelője

Champagne tartományban, Chateau-Thierry településen született 1621. július 8-án jómódú hivatalnokcsaládban. Apja, Charles de La Fontaine hangzatos hivatása "a vizek és erdők felügyelője" volt. Anyja, Francoise Piduox 12 évvel volt idősebb férjénél, s első házasságából ekkor már volt egy leánygyermeke. A gyermek La Fontaine a helyi iskola padjait koptatta, s leginkább a latin nyelv szépségeiben merült el. Később, már érett fejjel sajnálta, hogy a görög nyelvet emiatt elhanyagolta, s így a görög szerzőket nem tudta eredetiben olvasni. 1641-ben, szülei óhajának engedve, Párizsba ment egy papi iskolába, de hamar rá kellett jönnie, hogy a szerzetesi élet nem neki való, s másfél év múlva feladta. Ekkor jogi tanulmányokba fogott, s 1649-ben diplomát is szerzett.

Még egyetemi évei alatt, 1647-ben, szintén némi szülői ráhatásra, feleségül vett egy 14 és fél éves lányt, aki csinos hozományt vitt a házasságba, így anyagi gondjaik nem voltak. 1653-ban megszületett egyetlen gyermekük, Charles. A házaspár kapcsolata meglehetősen érdekesen alakult: nem szerelmi házasság volt, de az évek folyamán az asszony egyre inkább beleszeretett kétségkívül művelt és okos férjébe - ő viszont épp ellenkezőleg érzett, s az évek folyamán egyre jobban unta feleségét, s gyermekük sorsa sem igen érdekelte. Ez a fura viszony végül 1658-ban váláshoz vezetett.

1652-ben La Fontaine megörökölte apja hivatalát, "a vizek és erdők felügyelője lett", s csaknem húsz éven keresztül igyekezett is megfelelni a feladatnak. Mikor ideje engedte - s elég gyakran úgy intézte, hogy ez így legyen - Párizsba utazott, ahol különböző társaságokban forgott, s fontos társadalmi kapcsolatokat épített ki. 1657-től támogatói közé tartozott Nicolas Fouquet, Franciaország gazdag pénzügyminisztere, neki ajánlotta egyik legszebb költeményét, az Elégia a vaux-i nimfákhoz címűt. Érdemes megjegyezni, hogy a költő Fouquet kegyvesztettsége után is hű maradt addigi támogatójához, ezzel azonban sikerült kivívnia a király, XIV. Lajos és az új pénzügyminiszter, Colbert maradandó haragját.

következő oldal 1 / 2

A vizek és erdők felügyelője
Miniatűr drámák és komédiák hozott anyagból

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?