A polgári kori Magyarországon nem került sor az állam és az egyházak szétválasztására. Az 1894-95. évi egyházpolitikai törvények nagy lépést tettek ebbe az irányba, amint az 1918-as polgári demokratikus köztársaság is (szétválasztva a VKM-et vallásügyi és Oktatásügyi Minisztériumra). A Tanácsköztársaság szovjet módon választotta el az egyházakat az államtól. Elkobozták az egyházak földbirtokait és pénztőkéjét, államosították az egyházi iskolákat, és megszüntették az iskolai vallásoktatást. A júniusban elfogadott `alkotmány` kimondta, hogy a Tanácsköztársaság `elválasztja teljesen az egyházakat az államtól, az iskolát az egyházaktól [...] Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja.` Ez utóbbi passzus érvényét korlátozta a vallásellenes ateista propaganda. A templomok azonban nyitva állottak, a vallási szertartások zavartalanul lebonyolódtak.