Egy tipikus magyar kastélysors Rákoskeresztúron

2005. január 31. 11:06 Lukácsi Attila

A Pesti út mellett található patinás épület néhány percre Rákoskeresztúr központjától hosszú ideig pusztult gazdátlanul. A tervek szerint azonban öt éven belül az eredeti térbeosztással újulhat meg a kastély: reprezentatív rendezvényház lesz belőle konferenciateremmel, galériával, aukciósházzal.

A kastély 1760-ban épült, ebből az időből való jobb oldali szárnya is. A barokk stílusú földszintes, 4-3-4 ablakos műemléképület középső oromzatán Podmaniczky-, és Vigyázó címer, alatta váza látható. Az egész épületet leégéséig manzárd sátortető borította. Kerítésén nyolc gyermekszobor látható. Újabb udvari homlokzata 4-3-4 ablakos, 1910-ből való kettős ión oszlopfejes rizalittal, attikával. A főépület középső nagy termében lemeszelt freskó, jobbra rokokó díszű, aranyozott mennyezetű terem található.

A kastély építtetője Bujanovszky tábornok volt, tőle került a Podmaniczky-, majd a Vigyázó-család tulajdonába. Az épület kedvenc tartózkodási helye volt Podmaniczky János bárónak a Tiszaföldvár-Bökönye-Vezseny-Martfűpuszta településeket magába foglaló családi birtoktest utolsó igazgatójának, valamint unokájának, Vigyázó Ferenc grófnak, aki vagyonát az Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Végül azonban Podmaniczky dédunokája, Bolza Marietta sikeresen megtámadta a végrendeletet, és egymillió pengő készpénz jutott neki a hagyatékból. Bár az MTA így is a kor egyik leggazdagabb európai akadémiává vált, utóbb elfeledkezett Vigyázó nagylelkű adományáról, s a család mauzóleumának romjait csak 2004-ben tárták fel régészek.

Miután a kastély 1928-ban a Tudományos Akadémiáé lett, a II. világháborúig múzeumként működött. Az első igazi csapást a háború idején szenvedte el, hisz a környéken húzódtak a frontvonalak, és ennek következtében a katonák teljesen kifosztották. A világháború után - a legtöbb kastélyhoz hasonlóan - ezt is államosították, belső terét szakszerűtlenül átalakították, szociális otthon lett belőle. A rendszerváltás idején gazdátlanná vált, ezért az önkormányzat szerezte meg az épület tulajdonjogát és a műemléki hatóság követelményeinek megfelelően hozzá is kezdett a tatarozáshoz.

A közelmúltban egy kft. megvásárolta a kastélyt. Hosszas előkészületek során született meg az adásvételi szerződés, amelyben a vevőnek szigorú örökségvédelmi feltételeket kell teljesítenie az épület felújításakor. A munkálatok már el is kezdődtek, az épület sorsáért aggódók reményteli várakozása sem teljesen alaptalan. A vélhetőleg pozitív példát talán sok hasonló követheti nemcsak Budapest környékén, hanem országszerte is.

A főváros környékén számos kastély eléggé szomorú állapotban várja a boldogabb időket. Az Ybl Miklós által tervezett turai Schossberger kastély külföldi tulajdonosa például évről évre elhalasztja a felújítást. Ön is ismer a környékén hasonló példát? Mondja el, hogyan hasznosítaná a lepusztult épületeket?