Quierzyben (Párizstól északkeletre az Aisne mellett) találkozik (II.) III. István pápa és III. (Kis) Pippin frank király. A két fél részéről elfogadott egyezményben a frank uralkodó vállalta, hogy `Pippin adományával` megalapítja és szavatolja egy pápai uralom alatt álló egyházi állam (Patrimonium Petri) létét. István pápa viszont elismerte a Karolingokat a Frank Birodalom törvényes uralkodócsaládjának. A frankok és a pápa közti szövetségre azért volt szükség, mert a longobárdok itáliai terjeszkedése a pápaság politikai létét veszélyeztette. A megjegyzés az alábbi részleteket tartalmazza: -III. (Kis) Pippin szavatolja a pápának a Patrimonium Petri (a római egyház birtoka, a római térségben) birtoklását; -Kis Pippin átadja a pápának az egykor bizánci ravennai exarchatust; -István pápa újra feladja a királyi kenetet a frank királynak és fiainak, mint jog szerinti uralkodóknak; -István pápa Kis Pippinnek és fiainak a "Patricius Romanorum" (a rómaiak védelmezője) címet adományozza. Már két évvel később a pápa sürgetésére Kis Pippinnek hadra kellett kelnie Aistulf király vezette longobárdok ellen, hogy megtartsa a szerződésben foglaltakat. Aistulfot arra kényszerítette, hogy a ravennai exarchatust átadja a pápának, s ezzel együtt elismerje a frank fennhatóságot is. "Pippin adománya" fordulatot jelent a frank politikában. A pápaság és a Frank Birodalom (később a császárság) közti kapcsolat a nyugati politika meghatározó tényezője lesz. A római egyház megvédése a fő feladattá, az ebből származó konfliktusok a fő problémákká váltak a 800-ban létrehozott nyugati (római) császárság számára. Az egyik lehetséges ellenfél az avarok kagánsága a Kárpát-medencében.