Főállású titokfejtők, másodállású kémek
2005. január 6. 16:07 Bartal Csaba
Újabb és újabb ügynöktörténetekkel leszünk gazdagabbak. Megesik az ilyen. A történelem és a világ már csak így működik.
Azt ma már nagyon nehéz lenne elárulni, hogy mi előzött meg mit: a titkosírás a kémeket, vagy fordítva? Valószínűleg e két fogalom kéz a kézben járt. Az ókori birodalmak vezetői elsősorban egymással vívott háborúik miatt kényszerültek arra, hogy előretolt `szemeket` alkalmazzanak. Akiket aztán olyan polgári foglalatossággal bíztak meg, mint kifürkészni az ellenség szokásait, gyengéit, háború esetén pedig hadmozdulatait. Az élelmesebb, előrelátóbb államférfiak már saját besúgórendszert építettek. Akkoriban egyébként is rendkívül ingatagnak tűntek a trónszékek, javasolt volt valamiképpen megerősíteni, stabilizálni azokat.
Carpini, a hírszerző szerzetes
A késő középkorig nehezen lehetett megkülönböztetni a követeket a kémektől - lévén egy és ugyanazon személyek voltak. Görögöknél, rómaiaknál, araboknál a követek egyúttal azzal a titkos megbízatással is fel voltak ruházva, hogy kémleljenek ki mindent, ami a vendéglátóik gyengéiről bármit is elárul. Ezek a személyek azonban leginkább a feledés homályába merültek.
| Mongol íjász a XIII. század elejéről |
Carpini csak ekkor nyert bebocsáttatást, de rögvest meg is bánta. A többi követtel szemben a ferences barát ugyanis üres kézzel érkezett, amit Küdzsük nem vett jónéven. Hát még milyen haragra gerjedhetett, amikor megtudta, hogy a pápa rá akarja venni, hogy vegye fel a keresztséget. Carpinit hónapokig váratták a válasszal, amit a pápai kém cseppet sem bánt. Idejét leginkább a mongolok tanulmányozásával töltötte. Titokban kapcsolatba lépett a kán udvarában fogolyként alkalmazott európai kézművesekkel, akik sok hasznos információval látták el az agg ügynököt. Küdzsük válaszában megfenyegette Incét: amennyiben nem jelenik meg előtte, és nem hódol be, akkor elveszett. Carpini szépen megköszönte a kosztot és kvártélyt, majd éppen indulni akart, amikor a kán egy váratlan ötlettel lepte meg a barátot. Azt javasolta, hogy a visszaútra ő is ad a keresztények mellé kísérőt, követet - egészen Rómáig.
Csakhogy a ravaszdi Carpini átlátott a kán mesterkedésén. Tudta, hogy kémeket adna mellé a tatár vezér, ezért pókerarccal lemondott a díszkíséretről. Tisztában volt vele, nem válna a kereszténység hasznára, ha a mongol kémek kiismernék Az egymással civakodó és szót nem értő keresztényeket, akiket - ennek tudatában - könnyűszerrel igázna le egy mongol sereg. Carpini két és fél évnyi távollét után érkezett a pápához Lyonba. A mongol uralkodó válaszlevelét átadta Incének, aki - elolvasva a fenyegetést - mérgében úgy eldugta az értékes dokumentumot, hogy 1920-ig nem is lelték sehol. Akkor is csupán véletlenül bukkantak rá a vatikáni levéltárban.
A cikk teljes terjedelmében a januári számban olvasható!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
