Tizenöt éve hunyt el a szovjet hidrogénbomba atyja
2004. december 14. 11:51
Andrej Szaharov Nobel-békedíjas orosz atomfizikus, polgárjogi harcos, a szovjet rendszer belső bírálója volt.
1947-ben kapcsolódott be a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésével megbízott tudóscsoport munkájába, majd a program vezetője lett. Még 32 éves sem volt, amikor 1952-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának legfiatalabb tagja lett. Közéleti tevékenységét hosszú ideig homály borította. Az 1960-as évek végétől egyre inkább polgárjogi aktivistaként lépett fel. Egy 1968-ban Nyugaton ismertté vált memorandumában, a Gondolatok a haladásról, a békés egymás mellett élésről és a szellemi szabadságról című tanulmányában globális együttműködést tartott kívánatosnak a világban, a szellemi szabadság feltételei között. Hazájában azonban továbbra is megpróbálták elhallgattatni és elszigetelni. Üdvözölte az 1968-as Prágai Tavaszt, 1970-ben R. A. Medvegyev történésszel együtt nyílt levelet intézett a szovjet vezetőséghez, amelyben követelte a szovjet rendszer demokratizálását.
Másokkal együtt megalapította az Emberi Jogok Bizottságát és éhségsztrájkokkal próbálta felhívni a Nyugat figyelmét a szovjetunióbeli polgárjogi aktivisták súlyos helyzetére. 1975-ben ő lett az első szovjet állampolgár, aki megkapta a Nobel-békedíjat, de nem engedték külföldre, mondván, hogy fontos államtitkok tudója. A díjat felesége, Jelena Bonner vette át Oslóban. 1980 januárjában minden címétől megfosztották és Gorkijba száműzték. Ekkor újabb éhségsztrájkokkal próbálta kikényszeríteni az engedélyt ahhoz, hogy családtagjai külföldre utazhassanak. A KGB azonban egyre durvább módszerekkel zaklatta, a fokozódó figyelem ellenére folytatta kritikai tevékenységét az 1980-as években is. Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és államfő reformpolitikájának köszönhetően 1986-ban rehabilitálták, 1987-ben pártonkívüliként beválasztották a Népi Küldöttek Kongresszusába, ahol a radikális reformerekhez csatlakozott.
(MTI)