Száz éve született Horthy István

2004. december 9. 10:48

Horthy István egészen a második világháború kitöréséig nem vett részt a nagypolitikában, jóllehet közismert volt Hitler-ellenessége. A németek anglománnak tartották, mivel jól beszélt angolul és kiváló angolszász kapcsolatai voltak. Személye akkor került előtérbe, amikor az idős Horthy egyre erőteljesebben vetette fel az utódlás kérdését. A kormányzó azt is világossá tette, hogy a tisztségre csakis idősebb fiát tudja elképzelni. A kormányzóhelyettesi tisztség létrehozásáról intézkedő törvényt 1942. február 15-én hirdették ki, és a parlament négy nappal később "közfelkiáltással" választotta meg Horthy Istvánt. A döntés szinte egyhangúan született, csak a szélsőjobboldal tiltakozott. A belpolitikai viharok nem csitultak: Horthy nem sokkal később menesztette az országot háborúba vivő Bárdossy László miniszterelnököt, helyére az angolszász hatalmakkal béketapogatózást kezdő Kállay Miklóst nevezte ki. Az év nyarán elindult a szovjet frontra a 2. magyar hadsereg, amelyben tartalékos főhadnagyként ott szolgált Horthy István is. A kormányzóhelyettes, aki nem helyeselte a hadsereg kiküldését, jelképesen és ténylegesen is osztozni akart a katonák sorsában.

Horthy István kiváló sportember és szenvedélyes repülős volt, pilóta képesítését diplomájával egy időben szerezte meg. 1939-ben egyedül repült Budaörsről az indiai Bombaybe, 1940 nyarán ő vezette azt a gépet, amellyel nászútját tette Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. A fronton semmilyen kivételezést nem kért (és nem is kapott), vadászpilótaként felderítő és bombázógépeket kísért. Huszonnégy harci bevetésen volt túl, amikor 1942. augusztus 20-án hajnali öt óra hét perckor Héja gépével lezuhant és szörnyethalt.

A baleset körülményei máig tisztázatlanok, sokan szabotázsról beszélnek: maga Horthy is úgy vélekedett emlékirataiban, hogy fia a németek által szervezett merénylet áldozata lett. Az elmúlt öt évtized alatt számos tendenciózus magyarázat született, így például az a verzió, amely szerint a kormányzóhelyettes István napi névnapi mulatság után, részegen szállt fel. Ezt cáfolja, hogy a református Horthy nem tartotta Szent István napját, a fronton egyébként sem ivott. A hivatalos verzió szerint a pilóta erősen szűkített fordulót hajtott végre 300 méteren, és dugóhúzóba esve a földnek csapódott. Ezt alátámasztja az a közismert tény, hogy a Héja gépek orrát utólag vonták be páncéllal, amitől `fejnehezek` lettek. Kormányfelületük egyébként is kicsi volt a légcsavar tömegéhez képest, így duplán hajlamos voltak a dugóhúzóba kerülésre. Horthy elavult konstrukciójú gépének műszaki állapota sem volt tökéletes, folyamatos javításra szorult. A `túlkoros` Horthy István több bajtársa szerint nem szerzett elég tapasztalatot a típus vezetésére, a halálát megelőző másfél hónapban hat kisebb-nagyobb balesetet szenvedett: a végzetes balesetet ezen tényezők szerencsétlen összejátszása okozhatta.

Horthy István halála után ismét felizzott az államfői poszt tartós megoldásának kérdése. 1942. évi XX. törvénycikk született meg a kormányzóhelyettes emlékének megörökítéséről. Magyarországot másfél évvel később megszállták a németek, 1944. október 15-én Horthy kiugrási kísérlete összeomlott, a kormányzó lemondott, a hatalmat a nyilasok vették át.

Horthy a baleset után Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművésztől rendelt emlékművet fiának. A számos alkalommal tisztázott, de mégis újra és újra felbukkanó legenda szerint erre a felkérésre született volna a Gellért-hegyi Szabadság-szobor, csak a nőalak akkor még olajág helyett egy repülőgép propellerét tartotta a kezében. Az élelmes Kisfaludi - így a szóbeszéd - a háború után a szovjeteknek is eladta a tervet, immár felszabadulási emlékműként. Mindez azonban tévhit: a tervezett Horthy-szobor a második világháború idején megsemmisült, de modellje fennmaradt: ezen törött légcsavart tartó, alázuhanó férfialak látható, így nem sok köze van a Szabadság-szoborhoz.

(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)