Megkérdőjelezték Gutenberg szerepét a nyomtatás történetében

2004. november 25. 09:45

A Torinói Politechnikumban tanító Bruno Fabbiani nyomdatechnikai-szakértő és -kutató a Genovai Tudományos Fesztiválon tette közzé felfedezéseinek eredményét, mely szerint a 15. százai német nyomdász nem úgy használta fel az 1452 és 1455 között feltalált cserélhető betűket, mint eddig hitték.

A betűk bizonyos rendszer szerint voltak elhelyezve a szedőszekrény fiókjaiban. Ezekből szedte ki őket a szedő és rakta be őket egymás mellé a szedővasba, s így alakított szavakat, sorokat. A szavak közé, vagy az egész sort teljesen ki nem töltő szöveg esetében a sor végére a betűknél alacsonyabb, ún. vakanyagot helyezett el, hogy a sor össze ne dőljön. Hogy a sorok egyformán függőleges vonalban végződjenek, azt ugyancsak a vakanyag segítségével, azaz a szóközök bővítésével, vagy szűkítésével érte el. A sorokból a szedőhajóban képezték ki a nyomóformát, amelyet zsineggel körülkötöttek, hogy szét ne essék. A fatáblanyomáshoz használt víztartalmú festék a fémbetűk festékezéséhez nem volt alkalmas. Ugyancsak Gutenberg volt az, aki a használható olajtartalmú nyomdai festéket előállította. A befestékezett szedésről készítendő nyomáshoz megfelelő sajtóra volt szükség, ezt a szőlőprés átalakításával hozták létre. Fő alkatrészei: 1. az ún. tégely, ami tulajdonképpen egy lap, amelyet a prés csavarjának segítségével a befestékezett szedésre helyezett papírra nyomnak; 2. a kocsi, amelyre a szedést rászerelték és segítségével a tégely alá tolták, s a nyomtatás elvégzése után visszahúzták. Ez a tégelysajtó alapelveit, fő alkatrészeit és működését illetően egészen a 19. század elejéig, a gyorssajtó feltalálásáig szinte változatlan maradt.

A betűsokszorosítás, a szedési technika s a nyomtatófesték feltalálásával és az egész szedési és nyomtatási folyamat ilyen célszerű megalkotásával Gutenberg megteremtette a modern, mechanikus nyomtatási eljárás alapjait, amely eljárást - a modernebb formák mellett - még ma is alkalmazzák világszerte. Az új találmány nyomdatechnikai és irodalmi robbanást hozott Európában.

Az eddigi elméletekkel szembehelyezkedve az olasz kutató szerint azonban Gutenberg nem cserélhető betűkkel nyomtatta a Bibliát, hanem egy zseniális találmánnyal, melyben a cserélhető betűket már felhasználta a német nyomdász, ám nem az eddig hitt módon. A 42-soros Biblia egy lapjának alapos vizsgálata után Fabbiani arra a következtetésre jutott, hogy a betűk közül néhány kissé összemosódott, melyek azonban a szedőformába rendezett betűkkel semmiképp sem lehet elérni. Ezért az olasz tudós arra következtetésre jutott, hogy Gutenberg egy olyan készülékkel dolgozhatott a nyomtatás során, melynek alapelve a mai írógépéhez hasonlít.

`Egyszerűen gondoljunk az írógép betűire, csak valami nagyobb szerkezetben persze. Sorról sorra egymás után nyomva a betűket, Gutenberg kialakított egy fémlapot mely a szöveg egy oldalának felet meg, majd ebből kiöntött egy formát, és ezt használta fel az adott lap nyomtatására. Ezzel az eljárással, elég ritkán, de előfordulhatott olyan is, mint a már említett összemosódott betűk esete.`

A szöveg elemzésekor a kutató 30 más nyomdatechnikai szakértőnek is megmutatta a szöveget, és ők is arra a következtetésre jutottak, hogy Gutenberg nem használhatott cserélhető betűket. A bejelentés azonban felbolydulást váltott ki az akadémikusok körében. Sokak szerint Fabbiani elképzelése csak egy egyszerű trükk, melynek nincs megalapozott háttere. A mainzi Gutenberg Museum igazgatója, Eva Hanebutt-Benz szerint "sok még a nyitott kérdés" azzal kapcsolatban, hogy Gutenberg miként alkotta meg a Bibliát, mivel semmilyen dokumentum nem maradt fenn a nyomdász műhelyéből. Ezzel szemben az igazgatónő szkeptikus Fabbiani elképzeléseivel kapcsolatban.
Más szakértőket egyszerűen csak kíváncsivá tett az új elmélet. "Nagyon fontos és értékes kutatás zajlik. Nem kell félnünk, hogy elpusztítjuk a mítoszt" mondta el a genovai Nyomdászati Múzeum munkatársa a Discovery News tudósítójának.