Houdini, az átalakulás mestere.

2004. november 11. 14:00 Osgyán Edina

Nincs olyan szegényes vándorcikusz, előkelő porond, vásári forgatag vagy díszes színházterem, ahol az akrobaták, idomárok, bohócok, kard- és tűznyelők mellett ne lépne fel időről időre egy-egy bűvész, illuzionista is. Akadt köztük, aki a levegőben táncolt, elmozdított egy hegyet a helyéről, eltüntetett egy elefántot, és a világ egy másik pontján varázsolta elő. Más aktatáska méretűvé hajtogatta össze magát, majd kis ládába zárva élve eltemették. Tízezerszer ismételte meg a produkciót. És volt egy bűvész, aki bármit eltüntetett, legyen az egy tálca frissen sült sütemény, egy lehangolt zongora, vagy egy kedvesét üldöző féltékeny férfi. Néhány csiribi-csiribá, és a szerelmes zaklatónak se híre, se hamva többé... Száz meg száz produkció, néhány újabb, s még több régi, ezeréves, jól ismert mutatvány. Ám a bűvész varázsa - immár hatezer éve - mégsem halványul el. Hogy miért is?

Itt, New Yorkban barangolt az utcán, amikor egy könyvkereskedés kirakatában különös kötetet pillantott meg. Kisgyerek kora óta foglalkoztatta a szellemvilág, így azonnal megvette a könyvet. Bár - mint kiderült - nem teljesen arról szólt, amire ő számított. Az "Egy szellemi médium felismerései" szerzője leleplezte azokat a szélhámos médiumokat, akik a szeánszok alkalmával megkötözték magukat, majd a besötétített szobában kiszabadultak és elhitették a hozzátartozókkal, hogy elhunyt szeretteik jelentek meg a helyiségben. Weisz Erik szinte lázasan bújta a könyvet. Nem is a szellemvilág miatt: a különös, megmagyarázhatatlan szabadulómutatvány vonzotta. Rajzokat készített, elméleteket állított fel arról, hogyan is lehetséges egy megcsomózott kötélből pillanatok alatt kibújni. (Egyébként a szellemvilág idősebb korában is érdekelte. Édesanyja halála után például megpróbálta felvenni az asszony lelkével a kapcsolatot, de segítői csúnyán becsapták. Az eseményről könyvet is írt. Később feleségével megbeszélte, hogy amelyikük hamarabb meghal, egy jelet küld a másiknak a túlvilágról.) Egy év sem telt el, és Weisz Erik már a színpadon állt. Ekkor még csak kártyatrükköket mutatott be, és szerényen a "Kártya királyának" nevezte magát. Közben továbbra is kísérletezett, bilincsekből, matrózcsomóba kötött kötelekből szabadította ki magát. Egyre ügyesebben. Különös képességét otthon is kamatoztatta. Egy alkalommal, amikor édesanyja elzárta a finom süteményeket, ő pillanatok alatt kinyitotta a zárat, és elcsente az édességet, majd visszazárta az ajtót. Senki nem értette, a piték hova tünhettek?

A fiú öccsével, Theóval járta a kocsmákat, éttermeket, vidámparkokat, ahol szabaduló számaival szórakoztatta a jelenlevőket. Ekkorra már művésznevet is választott magának példaképe, Robert Houdon francia bűvész nyomán. (Egyes források szerint a kor híres mágusát is így hívták, és az ő nevét vette fel). Houdini 1894-ben találkozott Wilhelmina Beatrice Rahnerrel, a Floral Sisters táncos-énekesével. Két hét után összeházasodtak. Bess énekelt, táncolt és szerepelt Houdini műsoraiban. A több tucat bilincsleoldás, kötélkibontás után megalkotta világraszóló számát, melynek a Metamorfózis címet adta: a produkció során Houdini láncokba verve egy zsákba kötöztette, majd egy utazóládába záratta magát. Mindezt a közönség szeme láttára. Csupán néhány másodperc telt el és a mester megjelent a porondon. Zárak, bilincsek nélkül. Felnyitották a ládát, és a zsákban ott találták asszisztensét, megkötözve, láncba verve.... Ez a szám egy csapásra halhatatlanná tette az illuzionistát. 

A cikk teljes terjedelmében a novemberi számban olvasható!