A Nyugat-Pakisztán és Kelet-Pakisztán közötti viszályok azzal járnak, hogy Kelet-Pakisztán elszakad, és március 26-án kikiáltja a Banglades Népi Köztársaságot. A Pakisztán két része közötti konfliktusok alapja Kelet-Pakisztán gazdasági kizsákmányolása Nyugat-Pakisztán által és Kelet-Pakisztán infrastrukturális elhanyagolása. A függetlenség elnyerése óta kiírt első választásokon, 1970. XII. 7-én és 1971. I. 17-én, Nyugat-Pakisztánban a Zulfikár Ali Hán Bhutto vezette Néppárt győzött, Kelet-Pakisztánban viszont a Mudzsibúr Rahmán vezette Avámi Liga, amely az autonómiáért szállt síkra. Összességében az Avámi Liga szerezte meg a mandátumok többségét, s a nemzetgyűlés összehívását március 23-án bizonytalan időre elhalasztották. Kelet-Pakisztánban erre zavarságok törtek ki, s ezek ahhoz vezettek, hogy Mudzsibúr Rahmán kikiáltotta a függetlenségét. Az ezt követő polgárháborúban India Bangladest támogatta és december 6-án elismerte Bangladest, mint független államot. December 3-án kitör a háború India és Pakisztán között. A pakisztáni csapatok december 16-i kelet-pakisztáni kapitulációjával Banglades elszakadása befejezett ténnyé válik. Az új pakisztáni miniszterelnök, Bhutto hiába tesz kísérletet a szakadás leküzdésére, egy Pakisztán és Banglades közötti konföderáció létrehozására.