Csak Velence és a szűkebb értelemben vett Egyházi Állam (Róma) nem tartozik a nemzetállamhoz, ezek 1866-ban, illetve 1870-ben kerültek Olaszországhoz. Az egyesítés Lombardia fegyveres megszerzésével (1859), a középolasz részállamoknak Szárd-Piemonti Királyságnak való csatlakozásával (1860. május) illetve - Garibaldi "ajándékaként" - Dél-Itália átvételével (1860. november) ment végbe. A piemonti parlamentáris alkotmányt kiterjesztik egész Olaszországra, ideiglenes fővárosnak Firenzét nevezik ki. Olaszországban Franciaországhoz hasonlóan központosított közigazgatást vezetnek be. Az új államot vékony vezetői réteg támogatja, amely a hivatalnokokból, a katonaságból, a liberális nagypolgárságból áll. Olaszország gazdaságilag elmaradott és szegény déli részével az iparilag fellendülő Észak áll szemben. A polgárság, mint önálló társadalmi erő fokozatosan fejlődik; az analfabéták aránya 74,4%.