A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának 1968. január 3-5-i ülésén felmentették Antonín Novotnyt, a párt addigi főtitkárát, s helyére Alexander Dubceket, a Szlovák Kommunista Párt főtitkárát választották meg. A konzervatív tábor veresége 1968 tavaszán, társadalmi szinten a független nyilvánosság, a szabad közvélemény újraszületését hozta magával. Spontán módon autonóm szervezetek és intézmények keletkeztek az országban. Legfőbb követelésük az állami függetlenség volt, s ezzel próbáltak nyomást gyakorolni a bizonytalankodó új CSKP-vezetésre. A "prágai tavasz" fogalma egy nép szabadságmozgalmát, a polgári társadalom csíráinak kiépülését takarta, miközben politikusai közül senki sem kérdőjelezte meg a párt vezető szerepét, s a régi politikai rendszer megmaradásának szükségességét. A mozgalomnak öt szocialista ország (Szovjetunó, Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) csapatainak 1968. augusztus 20-i bevonulása vetett véget. A CSKP KB ugyan elhatárolta magát az ország megszállásától, de a népi mozgalom hamar lehanyatlott, szertefoszlott az éledező polgári szolidaritás is, a helyére pedig a mélységes kiábrándulás és csalódás lépett. Maguk a "prágai tavasz" hősei kényszerültek egy év múlva, 1969. augusztus 22-én törvényen kívül helyezni mindent, amit korábban ünnepélyesen kinyilvánítottak.