A miniszterelnök bejelentette: a jogszabályokra vonatkozóan a kormányzó nem kíván élni előzetes láttamozási jogával. Április 5-től "minden 6. életévét betöltött zsidó személy köteles volt "felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan 10x10 cm átmérőjű kanárisárga színű, hatágú csillagot" viselni. A további rendeletek a zsidókat megfosztották javaiktól, állásaiktól, eltiltották őket az utazástól, néhány órára korlátozták helyi mozgási szabadságukat, a számukra rendszeresített külön élelmiszerjegyekre az átlagosnál jóval kevesebb élelem járt. Az április 26-án kelt kormányrendelet alapján a zsidó lakosságot a vidéki városokban zárt gettókba, a fővárosban pedig a kapun sárga csillaggal megjelölt, ún. zsidóházakba tömörítették. A zsidónak nyilvánított szerzők könyveit bezúzták. Erre a sorsra jutottak többek között Bródy Sándor, Füst Milán, Molnár Ferenc és Radnóti Miklós művei. Időközben már megkezdődött a magyar belügyminisztérium április 7-én kiadott 6163/1944. sz. bizalmas rendeletének a végrehajtása. Ennek értelmében "a m. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól". Területrészenként a zsidókat gyűjtőtáborokba kell szállítani, amit a csendőrség, illetve rendőrség végez el. A német biztonsági rendőrség "tanácsadó szervként" működik közre az akcióban. Az első gyűjtőtáborokat április közepén hozták létre Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon, majd sor került a többi országrészre is. A táborokban, gettókban nem volt elegendő élelem és víz. A vidéki zsidóság tömeges elszállítása május közepén kezdődött meg a kassai csendőrkerület területéről. Ez időtől július elejéig napi 4 szerelvény indult Auschwitzba. A korabeli országterületről 437 ezer zsidóvallású magyar állampolgárt deportáltak, közülük közel 320 ezer fő elpusztult. A kormányzó július 6-án megakadályozta a főváros kb. 200 ezer zsidó lakosának elszállítását. A Pest környéki zsidóságot azonban a kormányzói tilalom ellenére még a következő napokban is megsemmisítő táborokba vitték.