Hitler 1943 késő nyarán az olasz fasiszta rendszer bukása és a kapituláció következtében attól tartott, hogy Magyarország követi az olasz példát. Már egy július 26-i megbeszélésen kijelentette: `Ügyelnünk kell arra, nehogy Magyarországon még valami disznóság történjék`. A német véderő főparancsnokságának vezetési törzse 1943. szeptember 30-án készítette el javaslatát Magyarország megszállására, amelynek terve a "Margarethe" fedőnevet kapta. A végrehajtás időpontját ekkor még nem döntötték el. Hitler 1944. február 28-án adott utasítást a hadművelet végső változatának kimunkálására. A döntő lépést a német vezetés számára sürgőssé tette, hogy a szovjet csapatok a Kárpátok közelébe érkeztek, és Magyarország stratégiai jelentősége növekedett. Hitler 1944. március 12-én adta ki a hadműveleti parancsot, amely közölte, hogy a délkeleti főparancsnokság (Von Weichs vezértábornagy) irányítása alatt német csapatok négy irányból, Budapestre összpontosítva bevonulnak Magyarországra, és a Tisza vonaláig megszállják. A magyar politikai és katonai vezetés több forrásból is értesült az ország határai mentén, különösen a Burgenlandban és a Muraközben folyamatban lévő német csapatösszevonásokról, azonban tétlen maradt; nem számolt a megszállást eshetőségével. A március 18-i klessheimi Hitler-Horthy-találkozón eldőlt, hogy a németeknek semmiféle katonai ellenállással nem kell számolniuk. A Wehrmacht csapatai március 19-én hajnali 4 órakor lépték át a magyar határt. Délről - Belgrád térségből - 3, délnyugatról - Zágráb felől - 2, nyugatról - Bécs térségből - 1 páncélos és 1 páncélgránátos, északi irányból - Krakkó környékéről - 1 gépesített hadosztály nyomult be az ország területére. A repülőtereket ejtőernyősök foglalták el. Március 21-én a német csapatok lezárták a még nyitott Tisza-átjárókat, amelyek többségét már az előző napon birtokba vették, és ezzel létrejött az összeköttetés az északi és a déli megszálló csoport között. A Margarethe hadművelet ezzel német szempontból teljes sikerrel véget ért. A Margarethe-törzset április 24-én feloszlatták, a magyarországi német katonai alakulatok e naptól nem a délkeleti főparancsnok, hanem a Wehrmacht "magyarországi meghatalmazott tábornoka" parancsnoksága alá tartoztak. A katonai erővel alátámasztott politikai akciót Edmund Veesenmayer SS-Brigadeführer, Hitler teljhatalmú megbízottja és rendkívüli követe vezette. Horthy elutasította azt a követelését, hogy Imrédy Bélát, a fasiszta Magyar Megújulás Pártja vezetőjét nevezze ki miniszterelnöknek. Többnapos vita után, március 23-án, Sztójay Döme berlini követ alakította meg a németeknek mindenben megfelelő magyar kormányt.