Ez év tavaszára az ország koronás király nélkül maradt. Kis Károlyt megölték, Mária raboskodott. Az üres trónra az egyetlen szóba jöhető jelölt a királynő férje, Zsigmond volt. Őt, miután elfogadta az országnagyok által elébe terjesztett feltételeket, 1387. március 31-én Fehérvárott magyar királlyá koronázták. Zsigmond kötelezettséget vállalt, hogy a királyi tanácsba nem vesz be idegeneket, és nem adományoz idegeneknek birtokokat. A koronázási feltételek betartására - teljesen újszerű módon - a király ligára lépett az őt támogató bárókkal. Egyben felhatalmazta őket, hogy ígéretei teljesítésére akár erővel is kényszeríthetik. A liga tagjait név szerint nem ismerjük, de feltételezhető, hogy azok a bárók voltak, akik a legszűkebb környezetéhez tartoztak. Közülük a két legtekintélyesebb: Lackfi István nádor és Kanizsai János egri püspök, főkancellár. Kanizsaiak, mint a királyi és egyben a királynő kancellária fejének jelentős szerepe volt abban, hogy Zsigmond nem maradt társuralkodó a felesége mellett, hanem szinte észrevétlenül az ő kezébe került a királyi hatalom.