I. Frigyes Vilmos porosz király bevándorlást engedélyező rendeletet bocsát ki, hogy a kb. 14 000 salzburgi protestánsnak Kelet-Poroszországban adjon otthont. A salzburgi érsekségben kudarccal végződő katolizáló törekvések után Leopold Anton von Firmian érsek rendeltet ad ki (1731. X. 31/XI. 30.), mely a protestánsokat az ország elhagyására kényszeríti. Poroszországban a Nagy Választó uralkodása óta intenzív betelepítési politika (1685. XI. 8.) folyik a királyság lakosságának növelésére, gazdaságának fellendítésére. A salzburgi protestánsok ingyen utazhatnak Poroszországba, naponta pénzt kapnak ellátásukra, és porosz biztosok kísérik őket. Poroszország nagyvonalú támogatást nyújt új életük berendezéséhez: a kezdeti időszakban ingyen szállást biztosítanak számukra, lakóházuk megvételéhez hitelt is kapnak, ellátják őket élelemmel, a gazdálkodás megkezdéséhez állatokat és vetőmagot bocsátanak rendelkezésükre, az első három évben adómentességet is élveznek. A salzburgi protestánsok nagy része Kelet-Poroszországban telepedik le, részben királyi uradalmakon, részben a parlagon heverő földeken.