Az egypárti diktatúra kialakításakor az egyházak totális állami ellenőrzése céljából 1948 őszén, illetve a katolikus egyházzal 1950 augusztusában ún. egyezményeket kötött az állam. (Különféle politikai és adminisztratív eszközökkel kikényszerített kétoldalú megállapodások voltak ezek.) Az így kialakított `egyezményekre` hivatkozva hozta létre a hatalom az egyházak korlátozását és ellenőrzését működtető rendszert. 1990. január 6-án Németh Miklós miniszterelnök és Paskai László bíboros, esztergomi érsek közös nyilatkozatban hozták nyilvánosságra: kölcsönösen semmisnek tekintik és fölbontják az 1950. évi egyezményt. 1990. március 19-én Németh Miklós miniszterelnök fogadta a magyarországi református egyház, az evangélikus egyház, az unitárius egyház és a Magyarországi Izraeliták Országos Képviseletének vezetőit. A találkozóról kiadott közös közleményben nyilvánosságra hozták, hogy felbontották az 1948-ban kötött kétoldalú egyezményeket. Január 24-én 304 igen, 11 tartózkodás és ez nem szavazat ellenében fogadta el az országgyűlés "A lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról" szóló 1990:IV. törvényt. A törvény részletesen kodifikálja a lelkiismereti- és vallásszabadság fogalmát, amely "mindenkit megillető alapvető emberi szabadságjog". Vallása és meggyőződése miatt senkit hátrány nem érhet, előny nem illet; vallási hovatartozást hivatalos okiratban szerepeltetni nem lehet; ilyen jogainak gyakorlásában senkit akadályozni nem szabad. Önálló önkormányzattal rendelkező egyházi közösséget szabadon alakíthatnak, amihez 100 természetes személy és szabályzat szükséges, bírósági bejegyzés mellett. A törvény hatályon kívül helyezett mindenfajta állami előzetes hozzájárulást bármely egyházi tisztség betöltéséhez; megszüntette a felekezetek között még meglévő jogállásbeli különbségeket; kimondta az egyházi személyek szabad, törvényes működési lehetőségét a nevelés, a kultúra, a szociális munka, az egészségügy területein, a fakultatív vallásoktatást lehetővé tette minden állami oktatási intézményben. Az 1990:IV. törvény megteremtette Magyarországon a jogi feltételeit és garanciáit a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülésének, valamint az egyházak és felekezetek, az egyházi intézmények működési szabadságának.