Az SZDSZ és a Fidesz azzal vádolta meg a belbiztonsági szolgálatot, hogy a köztársaság kikiáltása (1989. október 23.) után is folytatta a vezető ellenzéki politikusok megfigyelését. Ezzel kezdetét vette a `Duna-gate-ügy`, mely egyben része volt az induló választási kampánynak is. A két liberális párt a nyilvánosság felhasználásával megtette feljelentését a katonai főügyészségen is, mely azonnal megkezdte a vizsgálatot. A nyomozás során kiderült, hogy a vád igaz: a belbiztonsági szolgálat valóban tovább folytatta a megfigyelést. Napi jelentéseit változatlanul eljuttatta az MSZP vezetőinek és a kormány egyes tagjainak. A III/III-as szolgálat csoportfőnöke lemondásra kényszerült, majd a kormány felmentette az állambiztonsági ügyekkel foglalkozó belügyminiszter-helyettest. Január 23-án lemondásra kényszerült Horváth István belügyminiszter is, aki köztudottan korábban köztársasági elnökjelölt, Pozsgay Imre legszűkebb csoportjához, a reformszocialistákhoz tartozott. A botrányt követően törvény készült a polgári hírszerző, valamint a kémelhárító szolgálatok működéséről. A Duna-gate-ügy politikai hatása az MSZP-t gyengítette, a két liberális párt kommunistaellenes választási harcát jól szolgálta. Az SZDSZ népszerűsége a Duna-gate-botrány után rohamosan növekedett, február elején megközelítette az addig biztosan vezető MDF eredményét.