Az illetékes belügyi hatóságok e napon hozták a közvélemény tudomására: egy Hortysta politikusokból, katonatisztekből, hivatalnokokból álló csoport köztársaság-ellenes tevékenységet fejt ki, a `jogfolytonosság alapján` a Horthy-rendszer visszaállítására törekszik. Ennek vezérkaraként az ún. Hetes Bizottságot jelölték meg. (Ezt a nevet a vallatások során az ÁVO vezetőitől kapták.) A `bizottság` tagjait letartóztatták. Erre az ürügyet, illetve a jogi alapot az 1946:VII.tc., a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről, szolgáltatta. A ma már ismert tények alapján a valóságban más történt. A Kisgazdapárt politikusainak egy csoportja valóban összejöveteleken adott hangot politikai elégedetlenségének: a szovjetek és a kommunisták adminisztratív politikai `szalámi-taktiká`-ja, a demokratikus rend fokozatos felszámolása miatt, de semmiféle politikai akcióprogramról nem volt szó. Ez már jelezte, hogy az MKP taktikájában újabb `váltás` következett be: a politikai módszerek adminisztratív eszközökkel párosultak. A nyomozás végül - kikényszerített hamis vallomások alapján - eljutott Kovács Béláig, az FKgP főtitkáráig. Ekkor a politikai jogának a felfüggesztését kérte. A nemzetgyűlés ezt nem szavazta meg. Kovács Bélának ugyanis semmi köze nem volt a jelzett társasághoz, azok összejöveteliről nem is tudott. 1947. február 25-én Kovács Béla megjelent a politikai rendőrségen. Kitartott ártatlansága mellett. Bizonyítékokat sem tudtak ellene `előkeríteni`. Még ezen a napon a megszálló szovjet katonai hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. (Nyolc évet töltött ezután Szibériában fogságban.) Az `összeesküvés` felfedésével kapcsolatos események folytán 1947 tavaszán közel 50 nemzetgyűlési képviselő volt kénytelen távozni az FKgP-ből.