A nyugati szövetségesek 1944. június 6-i normandiai partraszállását követő belgiumi és hollandiai előrenyomulásra válaszul 1944. december 16-án Adolf Hitler parancsára megkezdődik az - eredménytelen - ardennes-i támadás. Wacht am Rhein (Őrség a Rajnán) fedőnevű hadműveletek nagy meglepetést okoztak a szövetségeseknek.
A júniusi partraszállás óta a szövetségesek szünet nélkül törnek előre kelet felé. Szeptember 3-án elesik Brüsszel, másnap Antwerpen jut a britek kezére, ez lesz a szövetségesek legfontosabb utánpótlási kikötője. Szeptember elején a németek védelmi vonala a "Nyugati fal", a német-francia határon a háború előtt emelt német erődvonal, és a dél-hollandiai folyók mentén húzódott. A szövetségeseknek azt a kísérletét, hogy szeptember 17-én Arnhemnél és Nijmegennél a Waal és a Lek folyón átkeljenek, a németek véres ütközetben meghiúsították. Október 21-én amerikai csapatoknak azonban sikerült Aachent, az első német nagyvárost elfoglalniuk, ahol inkább felszabadítókként, semmint a lakosság ellenségeiként fogadták őket. Francia és amerikai egységek november 23-án elfoglalták Strassbourgot és Metzet.
Ebben a helyzetben kísérelte meg Adolf Hitler, hogy az ardennes-i támadással nyugaton döntést kényszerítsen ki a németek javára. A hadműveleti terv először is Antwerpennek, a szövetségesek utánpótlási kikötőjének elfoglalásával számolt, azután Belgiumban és Hollandiában bekerítették és megadásra kényszerítették volna a szövetséges csapatokat. Tekintettel a szövetséges haderők túlerejére az ardennes-i támadás kudarca, bár a támadáshoz valamennyi arcvonalról az utolsó tartalékokat is összevonták, előre látható. Hitler a sikertelen első támadás ellenére december 31-én mégis parancsot ad egy további támadásra, amelynek során főként a német légierő szenvedett tekintélyes veszteségeket. Január 3-án, a nyugati szövetségesek visszaverték a német csapatokat és ellentámadásba mentek át.