A kongresszushoz intézett évi üzenetében az amerikai elnök, James Monroe meghirdeti az európai hatalmak politikai be nem avatkozásának elvét az amerikai kettős kontinensen. Az 1815-ben alapított Szent Szövetség intervenciós szándékai ellen megfogalmazott doktrína az új- és az óvilág szigorú szétválasztását követeli. "Amerika - mondta az elnök - az amerikaiaké!" Európa pedig legyen az európai államok ügye. A külpolitikai alapelv megfogalmazásának konkrét indítékául a cári Oroszországnak a fagyos Alaszkát érintő, az 51. szélességi fokig kiterjedő területi igényei (a mai Vancouver közelében) szolgáltak. Ezenkívül a Szent Szövetség tagjai (Poroszország, Ausztria, Oroszország és Franciaország) a dél-amerikai spanyol gyarmatokon zajló függetlenségi törekvésekbe való közvetlen katonai beavatkozással fenyegettek. Az Egyesült Államok haderejével és flottájával nyomatékosított Monroe-elv sikeresnek bizonyul: az európaiak dél-amerikai intervenciója elmarad; a cár 1824-ben elfogadja Alaszka déli határának az 54. szélességi fokot. Az unió nemcsak az idegen hatalmak mindenfajta politikai beavatkozását utasítja vissza határozottan, hanem egyúttal politikai és gazdasági befolyási övezetévé nyilvánítja Latin- és Közép-Amerikát. Elutasít minden ezen túlmutató, esetleg más hatalmakkal köthető olyan szövetségi kötelezettségvállalást, amely egyoldalú politikai elköteleződést, s ezzel a kereskedelmi szabadság korlátozását jelentené.