66 éves korában, szülővárosában meghal II. Jakob Fugger, `A gazdag` kereskedő és bankár. A magyar bányászatban és fémkereskedelemben való részvétele révén monopolhelyzetbe került az európai rézpiacon, kölcsönügyletei révén pedig komoly befolyása volt az európai világi és egyházi uralkodókra. Az addig augsburgi textilvállalkozóként működő Fugger-ház európai kereskedelmi hatalommá emelkedése 1494-ben kezdődött, amikor a Fuggerek a magyar Thurzó-családdal összefogva a Felvidéken ezüst- és rézbányákat nyitottak. A konzorcium hamarosan ellenőrzése alá vonta az észak-európai rézkereskedelmet. 1498-ban 150 ezer aranyforint kölcsön fejében Zsigmond tiroli érsek egy, a Fuggerek vezetése alatt álló augsburgi konzorciumnak adományozta az ottani ezüst és réz kitermelésének jogát. Röviddel rá az augsburgi rézszindikátus, és így mindenekelőtt a Fuggerek, szinte tetszés szerinti monopolárakat diktálhattak. A szintén augsburgi székhelyű Welser-kereskedőházzal a Fuggerek is bekapcsolódtak a tengerentúli fűszerimportba és a portugál király engedélyével busás haszonnal járó fűszerkereskedelemből is kivették részüket. Amikor I. Károly spanyol királyt V. Károly néven német királlyá és német-római császárrá választották (1519. VI. 28.), a Fuggerek és a Welserek kölcsönei döntöttek a Habsburgok javára: 543 385 forintot adtak a Fuggerek, 143 333 forintot a Welserek és 165 000 forintot az itáliai bankárok. Miközben a Fuggerek és a Welserek befolyásra tettek szert a spanyol politikában, és megszerezték a spanyol arany- és ezüstlelőhelyeket is, sorsuk az állandó pénzzavarban lévő V. Károlyhoz, illetve az őt a spanyol korona országaiban követő II. Fülöphöz (1557) kötődött.