A Magyar Népköztársaság felvételét kérte a Nemzetközi Valutaalapba (IMF), valamint a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankba (IBRD). A két intézményt 1944-ben hívták életre. Működni 1946-tól kezdtek. Céljuk: a háború sújtotta gazdaságok (majd később a világ legszegényebb államai) számára kölcsönöket nyújtani, szabályozni (stabilizálni) a valuták árfolyamát. Magyarországon már 1967-ben felmerült az IMF-tagság gondolata a reformpárti vezetés körében, a szovjet vezetés azonban ezt ellenezte. A szovjet belpolitika változásai, valamint az a tény, hogy Magyarországot az IMF-tagság nélkül fizetésképtelenség veszélye fenyegette, rákényszerítette az országot a belépés kérvényezésére. A tagság elnyerése után (1982. május 6.) Magyarország megkezdte az IMF gazdaságpolitikai feltételeinek részleges végrehajtását: nagy mértékű, a lakosságot érzékenyen érintő áremelések, valutaleértékelések.