Kádár János 1956. október 30-án lett Nagy Imre kormányának államminisztere. November 1-én rádióbeszédében ő jelentette be az új párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) megalakulását. Részt vett azon a kabinetülésen, amely a Varsói Szerződésből való kilépést és a semlegesség deklarálását tárgyalta. Az ott hozott döntéseket támogatta. Még aznap este a kormánnyal való egyeztetés nélkül tárgyalni indult a szovjet nagykövetségre, innen a tököli szovjet parancsnokságra, majd Moszkvába távozott. Ott értesült a készülő szovjet intervencióról és Nagy Imre tervezett eltávolításáról. A szovjet pártelnökség Kádárt és Münnich Ferencet vette számításba, amikor a beavatkozás nyomán létrehozandó politikai központra (elsősorban a kormányra) gondoltak. Kádárt támogatta Tito jugoszláv elnök is. November 3-án, az SZKP elnöksége a Jugoszláviából visszatérő Hruscsov és Kádár jelenlétében véglegesítette az új kormány összetételét és programjának alapvonalait is. Megállapodás született arról, hogy Rákosi nem térhet vissza a hatalomba, de Nagy Imrével sem lehetséges a politikai kompromisszum. Kádár bírálta a szovjet vezetés korábbi gyakorlatát, amelyben kizárólag a volt moszkvai emigránsokra támaszkodott. November 4-i nyilatkozatát a Nagy Imre-kormányból való kilépésről és az ún. Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakításáról, valamint az új kormány programját Moszkvában fogalmazták - orosz nyelven. A program október 23-át még a Rákosi-Gerő-rendszer hibái elleni jogos tömegmozgalomnak nevezte, amelyet csak utóbb s a Nagy-kormány gyengesége miatt torzítottak el a "reakciós erők". A kormány programjába bekerült több szociális követelés, az általános amnesztia ígérete, a munkás-önigazgatás, az egyéni parasztság támogatása, a beszolgáltatás eltörlése, a kisipar és kiskereskedelem támogatása. Utalás történik a többpártrendszer kiépítésére és arra, hogy "a rend helyreállítása után" az új kormány által "segítségül hívott" szovjet csapatokat az országból kivonják.