Az 1950-es évek elejétől vált a labdarúgás a legnépszerűbb sportággá, nem utolsósorban a nemzeti válogatott világraszóló sikerei nyomán. A Kispest, majd a sportegyesületek átszervezése után a Budapesti Honvéd csapatára épülő `aranycsapat` (Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor) valamennyi számottevő európai és dél-amerikai válogatottat legyőzte, 1950. májusa és 1954. július 4., a világbajnoki döntő között veretlen maradt, többek között megnyervén 1952-ben a helsinki olimpia aranyérmét is. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány (1949-től töltötte be e tisztet) legénysége elismerten a legjobb kontinentális csapatként utazott 1953 novemberében a `labdarúgás tanítómestereiként` emlegetett angol válogatott otthonába. Anglia ugyan 1950-ben a brazíliai Vb-n csúnyán leszerepelt, de a londoni Wembley stadionban még sosem szenvedett vereséget. Az akkor divatos rendszer helyett beállóssal és ún. hátravont középcsatárral s Grosics, Bozsik, Kocsis, Hidegkuti és Puskás személyében öt világklasszissal felálló magyar csapat 6:3-ra `lelépte` az angol válogatottat, s 1954 májusában a budapesti visszavágón is győzött 7:1-re.