Sztálin karikaturistája

2004. október 21. 13:32

Trockij figyelmesen átlapozta, majd közölte, hogy ő szeretné hozzá az előszót írni. A bolsevik vezető a következőket írta Jefimovról: "Nagy tehetsége van az élet apró mozzanatainak diszkrét megfigyeléséhez, és képes kiemelni a politikai világ főszereplőinek gyengéit."  Sztálinnak viszont Jefimov egyenesen a kedvence volt. És bár viszonyukra ránehezedett a közben száműzött, majd meggyilkolt Trockij barátságának árnyéka, neki soha nem esett bántódása. Pedig Trockij kegyvesztettsége után Jefimov nem kis kockázatot vállalva felkereste őt lakásán, hogy elbúcsúzzon tőle. "Sztálin kiszámíthatatlan ember volt - mondja róla a karikaturista -, sőt, ezt a vonását nyilvánvalóvá is akarta tenni. Úgy akart élet-halál ura lenni, hogy lebegtette a helyzeteket. Rólam úgy vélekedhetett, hogy Íjó karikaturista, hasznos lehet számomraÍ." Testvérét viszont a nagy tisztogatások idején kivégeztette a diktátor.

Jefimov karikatúrái miatt sok tiltakozás érkezett külföldről. 1939 és 1941 között Goebbels náci propaganda-miniszter küldetett jegyzéket, de a nyugati vezetők sem kedvelhették a generalisszimusz által sugallt rajzokat. Az első tiltakozó Chamberlain brit miniszterelnök volt, Daladier francia kormányfő egyenesen utálta, csak az olasz Duce, Mussolini nem tett semmiféle szemrehányást. Vele Jefimov személyesen is találkozott 1929-ben, amikor egy szovjet légügyi küldöttséggel Rómában járt. Neki kellett ellenőriznie azokat a rémhíreket, melyek szerint Mussolini egy merényletben megsebesült az orrán. A találkozón készült fotó, amelyen a Duce karlendítéssel üdvözli a szovjet vendégeket, annak idején bejárta a világot: a francia sajtó egyenesen azt írta róla, hogy "lám, szerelem szövődött a fasiszták és a bolsevisták között".  Jefimov magát már őskövületnek tekinti. "Szégyellem, hogy ilyen sokáig éltem. Sajnos már nincsen senki, akitől bocsánatot kérhetnék."

(Panoráma)