A magyarországi nevelés- és tanügy legjelentősebb dokumentumát, az 1777. évi Ratio Educationis-t sok kritika érte (a magyar nyelv hiánya, a sok tantárgy, a gyermekek életkori sajátosságainak figyelmen kívül hagyása stb.). Az 1790-91. évi országgyűlés kiküldött Közművelődési Bizottsága által megkezdett, felvilágosult szellemű tanügyi munkálatokat 1801-től folytatták. 1805-re elkészült az új tanügyi szabályzat, amelyet a királyi jóváhagyás után a Helytartótanács tett közzé 1806. november 4-én. Az 1806. évi Ratio Educationis csak a katolikus iskolai oktatásban volt érvényes, mivel a protestánsok teljes tanügyi autonómiát élveztek. Az új szabályzat, mely a hangsúlyt a nemzeti nyelvre és a történelemre helyezte, 1848-ig meghatározta a magyarországi közoktatás- és nevelésügyet.