310 éve született Voltaire
2004. november 22. 09:16
Francois-Marie Arouet francia írót, történetírót és filozófust Voltaire-ként ismeri a világ.
A felvilágosodás híve volt, hitt az ész hatalmában, s deista nézeteivel megbotránkoztatta a vallásosakat. Miután összeveszett egy főnemessel, ismét a Bastille-ba került, majd 1726-ban kitoloncolták Franciaországból. Ezután Angliába ment. Csodálta az angolok liberalizmusát, vallási vitáikat és tudományos sikereiket. Shakespeare drámái hatottak rá, 1729. évi hazatérte után írt tragédiáival (Brutus, Eriphyle) kis sikerrel utánozta őt. 1731-ben készült a XII. Károly svéd király története, amiben elítélte a király háborúit, míg Péter cárt a civilizáció terjesztőjének vélte. Filozófiai leveleiben (1734) az angliai viszonyokat dicsérte, a vallási türelmet, Locke ismeretelméletét és Newton fizikáját. Ezt a könyvét betiltották és elégették.
| Condorcet, avagy az emberi jogok
"matematikai módon bizonyítva" A francia forradalom és a magyar közvélemény |
Madame du Chatelet - aki az élettársa lett - Cirey-i kastélyában keresett
menedéket. Itt írta 1738-ban a Newton
filozófiájának alapelemei című művét, történelemmel és bibliai
szövegmagyarázatokkal foglalkozott.
Levelezett
a porosz trónörökössel, a későbbi II. Frigyessel, az osztrák örökösödési
háború idején titkos diplomáciai utat tett Berlinbe.
Elnyerte Pompadour márkiné, XV. Lajos kegyencnője bizalmát, udvari történetíró és kamarás, 1746-ban az Akadémia tagja lett. 1742-ben bemutatták Mahomet című darabját, amelyet nagy sikere dacára katolikusellenes éle miatt csakhamar betiltottak.
Hazafelé, Frankfurtban lefogták, majd, mivel XV. Lajos kitiltatta Párizsból, Colmarban, később Genfben telepedett le. Ekkor írta könyvét XIV. Lajosról. Nagyléptékű műve az Esszé a nemzetek erkölcséről és szelleméről, amelyben a római birodalom bukásától követte az eseményeket. Későbbi műveiben Nagy Péter és XV. Lajos korát elemezte. Svájcban eleinte a tolerancia bajnokaként fogadták, de később Genfben betiltották darabjainak házi előadásait is. Az Enciklopédia Genfről szóló cikke, amelyet d'Alembert Voltaire hatására írt, ellene fordította a svájciakat. Emiatt szakított Rousseau-val is. 1758-ban a határ svájci oldalán lévő Ferney-ben és a francia Tourney-ben vett egy-egy birtokot, így ha zaklatták a hatóságok, átment a másik országba. Ekkor írta a Candide-ot, legnépszerűbb művét, amely cáfolja Leibniz tételét, hogy ez a lehetséges világok legjobbika, s a boldogságot a "műveljük meg kertjeinket" elv alapján véli elérni.
Birtokán modern módon gazdálkodott, a helyi ügyekben a parasztok érdekeit védte. Ekkor már világhírű volt, arisztokraták, uralkodók, írók, filozófusok leveleztek vele. Politikáról és gazdaságról nyilatkozott, de fő témája, s ellenfele az egyház volt. 1764-ben írta meg saját enciklopédiáját, a Filozófiai ábécét. Ekkor írt darabjait - A kínai árva, Tankréd - egzotikus témákkal és erőszakos jelenetekkel színezte, ezzel utat nyitott a romantika felé. 1778-ban, 28 év után visszatért Párizsba, Iréne című darabjának próbáira. Rajongók hada fogadta, de az izgalmakba május harmincadikán belehalt. Az egyházi tilalom érkezése előtt Scellieres-ben gyorsan eltemették. 1791-ben Rousseau tetemével együtt a Pantheonba vitték.
(MTI/mult-kor)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
