Norodom Szihanuk utolsó szerepe

2004. október 18. 12:00

Norodom Szihanukot 19 éves korában, 1941-ben koronázták királlyá az indokínai térség akkori urainak, a franciáknak a támogatásával, és kulcsszerepe volt országa függetlenné válásában. Két évvel annak elnyerése után azonban lemondott a trónról (apja javára) és csak hercegi címét tartotta meg, hogy modern államférfiként, egy párt élén aktívabb szerepet játszhasson az ország politikai irányításában. Kambodzsa a hidegháború forró frontjának, Vietnamnak határán nem kerülhette el, hogy belesodródjon a vérontásba és hogy léte is veszélybe kerüljön - ezt próbálta egy ideig sikerrel megakadályozni, semlegességét fenntartani politikusként Szihanuk herceg.

De nemcsak politikai eszközöket használt: eszméit filmben is terjesztette. E sorok írója az MTI tudósítójaként dolgozott Pekingben 1970-ben, amikor a sajtó képviselői filmbemutatóra kaptak meghívót Kambodzsa pekingi nagykövetségétől. Szihanukot akkor éppen Pekingbe várták - előzőleg Párizsban töltött néhány hónapot - hivatalosan gyógykezelésen, s azért is, mert nyilvánvalóan fenyegetett volt helyzete odahaza , de újra kezébe akarta venni országa ügyeit. Ehhez előbb Moszkva támogatását akarta megnyerni (először oda utazott), majd a kínai vezetőkét.

A film, amelyet láthattunk, felette időszerű volt. Szihanuk maga rendezte, írta a zenéjét, és ő volt a főhőse is: szerepe szerint az uralkodó testőrségének főparancsnoka, aki meghiúsítja a király elleni imperialista összeesküvést, és ezzel elnyeri szerelmének kezét is, akit nem más alakított, mint maga a szép Monique, aki a herceg hitvese - azóta is - az életben. Akkor láthattam először Angkor Vatot, a testőrfőnök ugyanis a holdfényes angkori romok között sétálva tárta fel szerelmének, milyen összeesküvés fenyeget a királyt, majd határozott, villámgyors akcióval lecsapott a gonosz puccsistákra és megmentette a trónt.

A filmet udvarias taps fogadta a közönség részéről, az életben azonban másként alakultak a dolgok: másnap vagy harmadnap Phnom Penhben Lon Nol, az amerikaiakkal szövetkező katonai parancsnok igazi puccsal megfosztotta a hatalomtól a még Moszkvában tartózkodó Szihanuk herceget. Gyorsan kellett cselekednie, nehogy a filmbeli testőrparancsnok az ország vezetőjeként valóban lecsapjon rá: a tét az volt, hogy így az amerikaiak Kambodzsa területén is támadhatták a Dél-Vietnamba átszivárgó észak-vietnami hadsereget. Koszigin szovjet miniszterelnök a Pekingbe induló Szihanukkal a repülőtéren közölte a hírt, hogy meg van döntve - ezután a hercegnek nyoma veszett. Néhány napig mindenki azon töprengett Pekingben, hol lehet, aztán egy nap csöngettek az MTI - és a többi sajtóiroda - ajtaján, s ajtót nyitva a földön megtaláltuk a herceg nyilatkozatát, amelyben bejelentette, hogy kíméletlen harcot fog folytatni a Lon Nol-féle puccsisták és támogatóik ellen.

A következő években a herceg - aki nemcsak film-, hanem életművész is volt - hol Pekingben, hol Phenjanban volt a kormányzat protokollvendége külön, gondosan őrzött palotákban. De nem maradt csak ott: titokban ellátogatott Kambodzsa területére is. A kegyetlen bombázásokhoz fogható könyörtelenségű Vörös Khmer gerillák vendége volt - az amerikaiak veresége, a vörös khmerek véres győzelme, majd népirtása nyomán azok névleges államfője, majd politikai foglya, de később szövetségese is lett, amikor viszont a vörös khmereket elűző Észak-Vietnam kezébe került a hatalom.

A kínai politika csúcsain kiépített és más nemzetközi kapcsolatai mentették meg a vörös khmerek karmaiból és őrízték meg életét, s szerepének fontosságát a kambodzsai porondon akkor is, azután is - olyannyira, hogy a vietnami csapatok távozása és az 1991 októberi párizsi békekötés után az ország alkotmányos királya lett. Most erről a posztról mondott le, hogy még életében kikényszerítse egy új király beiktatását, a monarchia fennmaradását. Ami nála soha nem volt öncél: Kambodzsa önállóságának egyik biztosítékát látja benne a veszedelmes indokínai térségben. Szihanomi herceg királyságával persze egyelőre csak a filmszínész apa öröksége biztosított. Hogy az új uralkodó folytatni tudja-e majd apja páratlan politikai szerepfordulatait, akrobatikus diplomáciáját, belőle is kisugárzik-e az a különleges karizma, amely a most 82 éves, súlyosan beteg atyára volt jellemző, még senki sem tudhatja. Pedig a ma is hallatlanul bonyolult kambodzsai és indokínai politikai színpadon erre alighanem nagy szükség lenne.

(Panoráma - Baracs Dénes)