A Mars-kutatás története I.
2004. február 12. 09:02
<
`A Mars lakosai`: Maraldi és Herschel
Herschel teleszkópja |
Elsőnek a marsi nap hosszát is helyesbítő Cassininek tűnt fel 1666-ban, hogy a marsi sarkokat világosabb sapka fedi. A déli sark sapkája már a holland Huygens hat évvel későbbi rajzán is szerepelt. Az olasz Maraldi - mellesleg Cassini unokaöccse - 1719-ben már mindkét sapkát leírta, teleszkópján a képződmények "fehér foltoknak" ("taches blanches") látszódtak. Az is feltűnt neki, hogy a déli sapka nem pontosan a bolygó forgástengelyén helyezkedik el, valamint hogy az északi sapkát "sötét sáv" övezi.
Óvatosan, de megpendítette, hogy a fehér sarki képződmények víztől vagy jégtől származhatnak. Azt is észrevette, hogy a déli sark sapkájának mérete változik, s augusztus-szeptember táján el is tűnik - hogy később újra megjelenjen.
Bár a sarki képződményeket korábban többen is észlelték, a német-angol Herschel volt az, aki 1781-ben elsőként teljes bizonyossággal jégsapkaként azonosította a fehér képződményeket.
"A Mars lakosai"
Herschel 1784-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy beszámolót készítsen az angol tudományos akadémia (Royal Society) számára kedves bolygójáról. A tanulmányban olvasható:
"Úgy tűnik, hogy a bolygó számottevő légkörrel bír, mivel a felszín állandó foltjai mellett gyakran észleltem a részben fényes sávok - egyszer pedig egy sötétebb sáv - alkalmi módosulását. Eme változásokat aligha tulajdoníthatjuk másnak, mint a bolygó légkörében lebegő felhők és párák változékony hajlamának. A Marsnak jelentős, ám ritka légköre van, minek következtében lakosai feltehetőleg a miénkkel egyező feltételeket élveznek számos tekintetben... Az egész naprendszerben talán a Mars a Földhöz leghasonlatosabb planéta."
Következő rész: A Mars-kutatás története a 19. századtól a 20. század közepéig