Lengyelország orosz közigazgatás alatt álló részének meghódítása után a Német Birodalom és Ausztria-Magyarország kikiáltják Lengyelország függetlenségét, mint alkotmányos örökös monarchiáét. Az újonnan alakítandó állam határait csak a háború befejezése után, a szuverenitás (államhatalom) átruházásával egy időben kell meghatározni. Addig a lengyelek szilárdan kötődnek a központi hatalmakhoz. Az önálló lengyel állam kikiáltásának mindenekelőtt katonai okai vannak. Ennek előmozdításával a lengyel nemzettel szemben, így remélik, szövetségesre lelnek bennük, aki Ausztria-Magyarország és a Német Birodalom oldalán Oroszország ellen harcolna. Magában Lengyelországban először lelkesedést vált ki a proklamáció. Mivel azonban Berlinben és Bécsben mindenekelőtt katonák toborzására gondolnak és önálló lengyel hadsereg alakítását nem mérlegelik, az eufória (örömmámor) hamar elpárolog. November 12-én, Varsóban tömeggyűlést tartanak, amelyen egy lengyel kormány és egy saját hadsereg iránti követelésüknek adnak hangot.