A III. Ince pápa által összehívott negyedik lateráni zsinat három ülés után határozatokat hoz az egyháznak a zsidókkal és az eretnekekkel (1143) szembeni magatartásáról és az egyházi tanok értelmezéséről. III. Ince pápa már a meghívólevélben kifejtette, hogy a zsinatnak "ki kell irtania a bűnöket, ... meg kell reformálnia az erkölcsöket, ... és hasznos rendeleteket kell kibocsátania az alsó- és felsőpapság számára". A zsinat hetven cikkelyben foglalja össze döntéseit:
- dogmává emelik a kenyér és a bor szent áldozáskor Krisztus testévé és vérévé való átváltozását;
- az eltérő tanok képviselőit eretneknek nyilvánítják, akiknek üldözése nemcsak az egyházi inkvizíció, hanem a világi fejedelmek kötelessége is;
- fokozzák a zsidók és keresztények elkülönülését (nagyhéten kijárási tilalom, valamint megkülönböztető öltözet a zsidók számára);
- minden kereszténynek egy évben egyszer gyónnia és áldoznia kell;
- a rendezett lelkipásztorkodás biztosítékaként egy egyházmegye sem maradhat három hónapnál tovább püspök nélkül;
- a püspököknek megfelelő és képzett prédikátorokat és gyóntatókat kell alkalmazniuk, valamint anyanyelvű prédikációról gondoskodniuk a hivők számára.
1217. június elejére keresztes hadjáratot határoznak el Egyiptomba.