Galla Placidia nyugat-római császárné kb. 60 éves korában, Rómában meghal. Galla Placidia I. (Nagy) Theodosius lánya (395. I. 17.). 408-ban vagy 409-ben Róma meghódításakor a nyugati gótok fogságába esik. 414-ben Athaulf nyugati gót király feleségül veszi. A nyugati gótok Spanyolországba szorítása és Athaulf meggyilkolása után a spanyolországi gót állam elismerése ellenében visszaküldik Rómába. Féltestvére, Honorius nyugat-római császár feleségül adta őt a nyugati gótok ellen küzdő római hadak fővezéréhez, a későbbi III. Konstantin császárhoz. 421-ben Honorius augustusszá emelte Konstantint. Konstantin azonban még abban az évben meghalt, és Galla Placidiát a germánellenes erők Konstantinápolyba száműzték. Honorius 423-ban bekövetkezett halála után sikerült neki fiának, III. Valentinianusnak az utódlást biztosítani. Galla Placidia áttelepült Ravennába, és régensként uralkodott a Nyugat-Római Birodalom felett. Azon fáradozott, hogy megakadályozza a birodalom bukását. Hadvezére, Flavius Aetius biztosította a római uralmat Galliában. A hívő katolikus Galla Placidia üldözte az eretnekeket, számos templomot és egy saját mauzóleumot (végül nem oda temették) építetett.