1882. október 22-én meghalt Arany János, a 19. századi magyar líra kiemelkedő alakja. Költői indulása a Kisfaludy Társaság 1847. évi pályadíjához kötődik, `Toldi` című műve ekkor Petőfi barátságát is megszerezte számára. Költészetének csúcsát az 1850-es években írt versei, a székely és skót népi kincsestárból merített balladái és öregkori lírája - mely a modern költészet előfutárának tekinthető - jelentik. Anyagi biztonságát hivatalok vállalásával tudta csak megteremteni, melyek rengeteg munkát, terhet jelentettek számára. Öregkorában írt versei, az `Őszikék` a nagyváros magányáról, a soha el nem felejtett nagyszalontai élet iránti vágyról, a föld szeretetéről tanúskodtak. Impresszionista hangulatú költeményeit öniróniával és fájdalmas lemondással vegyíti kedvelt sétáló helyén, a Margitszigeten.