Ezen a napon a pártvezetés előbb betiltotta, majd engedélyezte a tüntetést. A diáktüntetés néhány óra alatt kiterjedt a munkásságra, majd a főváros egész népére. A pártellenzéki jelszavakat nagyon hamar felváltották a nemzeti függetlenséget és a szocialista demokrácia helyett `jelző nélküli` demokráciát követelő jelszavak. Kezdetben a menet több helyszínről egy helyre, Bem József szobrához igyekezett. Késő délután több, egyenként is tízezres tömegre szakadtak szét: mintegy kétszázezren Nagy Imre beszédére vártak a Parlament előtt, mások ledöntötték Sztálin szobrát, ismét mások a Rádió épülete előtt követeléseik azonnal bemondását akarták elérni.