160 éve született Nietzsche
2004. október 15. 12:00
Főbb művei
Első jelentős írása, A tragédia eredete 1872-ben jelent meg. Ebben az ókori görög tragédiát két elvből eredeztette: a gáttalan ösztönök tombolásában jelentkező dionüszoszi, és a lét harmóniáját képviselő apollói princípiumból. Szerinte Szókratésszal kezdődött a dekadencia, amikor az élet esztétikai értékelését morális értékelés váltotta fel, s feltűnt az a - szerinte téves - képzet, hogy a létet nemcsak megismerni, de kijavítani is lehet. Korszerűtlen elmélkedések című művében (1873- 76) alkotta meg a kultúrfiliszter fogalmát, aki a köznapi lét idilljében érzi jól magát. A hagyománytiszteletet károsnak tartotta, az szerinte puhává és toleránssá teszi az embert. Szembefordult a felvilágosodás haladáshitével, az emberi méltóságot és a jogegyenlőséget hazugságnak mondta, a haladást üres fecsegésnek.
A kultúra feladata szerinte nem a tömegek művelése, hanem a géniusz életrehívása. Aforizmák című könyvében azt nevezte szabad szellemnek, aki másként gondolkodik, mint amire származása és státusza rendelné. Érvelése főleg a kereszténység ellen irányult, lerombolta a valláserkölcs alappilléreit: a szeretetet, a részvétet, a jóságot és a hálát, és azt bizonygatta, hogy a jó és a rossz között csak fokozati különbség van. A kultúrát, a felhalmozott ismereteket tette felelőssé a modern ember neurózisáért, s az újjászületést csak e ballaszttól való megszabadulástól remélte. Nevezetes jelszava: "Isten meghalt" - főleg Wagnernek (és híveinek) szólt, aki túllépve a Niebelung germán hőskultuszán, a Parsifal szeretetmítoszát írta meg.
Nietzsche szemlélete az ún. "életfilozófia" felé fordult. Eszerint az ember csak magában találhatja meg az értékeket. Veszélyes tanítása, hogy az emberi lét lényege a hatalom akarása. Így a többre méltó egyre magasabbra fejleszti magát, míg felsőbbrendű ember, "Übermensch" nem lesz. Ez az eszmerendszer minden korábbi értéket tagad, s a nácizmus világnézeti alapja lett. A maga korában azonban a polgári radikálisok szószólójuknak vélték. Fő műve az Ím-ígyen szóla Zarathustra (1883-91), amelynek biblikus- látomásos, himnikus szövege gyönyörködtető olvasmány, s alig venni észre, hogy sokszor ellentmond önmagának, s az emberség és embertelenség kusza zűrzavara. Műveiben általában keveredik a lángeszű látomásosság és az elme zavarodottsága.
(MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
