160 éve született Nietzsche
2004. október 15. 12:00
A német klasszika-filológia professzor életfilozófiája komoly hatással volt a 20. század gondolkodóira.
Nietzsche élete
Főbb művei: A tragédia születése (1872), Korszerűtlen elmélkedések (1873-1876), A vidám tudomány (1881-1887), Im-ígyen szóla Zarathustra (1883-1891), Az Antikrisztus (1888), A hatalom akarása (1884-1888), Ecce homo (1888). Nietzsche szembefordult a metafizikával, a hagyományos metafizikai értékrendszereket (vallási, etikai nézeteket) elutasította, kiemelte a nyelv jelentőségét, s ráirányította a figyelmet az erkölcs relativitására (történelmi, társadalmi meghatározottságára), a keresztény vallás tarthatatlan állapotára. Nézete szerint az élet valójában a hatalom akarása, így ez válik mindenütt uralkodó elvvé, a történelem mozgatórugójává. Az ún. életfilozófia jelentős képviselője volt, műveinek nyelvi és gondolati ereje nagy hatást gyakorolt a XX. század művészeire.
Az ún. életfilozófia jelentős képviselője volt, tagadta a haladás elméletét, s a "minden dolog örök visszatérésé"-nek mítoszát állította vele szembe. Úgy vélte, hogy a kultúrát a nem anyagi természetű "életerő" irányítja. Tanításait írók, filozófusok és művészek százai követték. Apja protestáns lelkész volt, Nietzsche Naumburgban járt gimnáziumba, ekkor írta első verseit. A bonni, majd a lipcsei egyetemen klasszika-filológiát tanult. 1869-ben a bázeli egyetem klasszika-filológia professzora lett. Az 1870-71-es porosz-francia háborúban önkéntes betegápoló volt. Szembántalmai miatt 1879-ben nyugdíjba ment, ettől kezdve Svájcban és Felső-Olaszországban élt, legtovább az engadini Sils Mariában. Korábbi neurózisai után 1889-ben Torinóban kitört rajta az elmebaj, a bázeli, majd a jénai klinikán ápolták. Kibocsátása után anyja és nővére gondozásában Naumburgban, majd 1897-től haláláig Weimarban élt. Utolsó évtizedét teljes szellemi sötétségben élte le. 1900. augusztus 25-én hunyt el Weimarban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
