Október tizenötödike, a végletek napja
2004. október 15. 11:30
Október tizenötödikei lapszemle
A Magyar Hírlap mai számában Litván György `távozóban lévő nemzedéke egyik legemlékezetesebb napjaként` idézi fel a történelmi évfordulót. A szokásosan történelmi mélypontként, a végső szégyen kezdeteként tárgyalt október tizenötödike `a végletek napja volt: előbb az eksztatikus örömé, s csak azután a csalódásé, kétségbeesésé és a halálfélelemé`. Hatvan évvel ezelőtt írt naplójában Litván két bejegyzést talált: `A felszabadulás napja!!!` kezdetű örömkitörés, amely Horthy Miklós fegyverszünetet bejelentő rádióbeszédét követte, a másik egy `Búcsúlevél`, amely viszont az esti hírek és éjszakai lövöldözések hatására, a lehető legrosszabb fordulat előérzetében keletkezett. Horthy rádiószózata számunkra nem csupán a fegyverszünetkérés bejelentését és - a román király sikeres augusztus 23-ai akciójához hasonlóan - a háborúból való kimenekülés reményét jelentette, hanem egy bizonyosságot és nagy lelki elégtételt is: a negyedszázados rendszer önbeismerését és bukását.` Litván szerint október 15-e mindenekelőtt Horthyról, az ő szánalmas és felelőtlen szerepéről szól, s vele a Horthy-rendszerben felnevelt szélsőjobboldali, németbarát tisztikarról és az ilyen politikai mozgalmakról, köztük a nyilasokról, akik azután betetőzték a negyedszázados eszmei pusztítást, és fizikailag is romba döntötték az országot. Írása végén október tizenötödikét a háborúból, a megszállásból és a diktatúrából való kiemelkedés vagy a mélybe zuhanás közti döntés napjaként aposztrofálja: `Ez akkor, sok tényező hatására, tragikusan rosszul sikerült, de ennek a napnak - éppen ezért - örök mementóvá kellene válnia az egész nemzet számára. A mai demonstrációnak erről kellene szólnia.`
A HVG eheti számában Murányi Gábor Szálasi embereinek szociológiai hátterét elemzi Mocskos gárda című írásában. Eszerint a 60 éve puccsal hatalomra került nyilas kormánynak és támogatóinak névsorából a történeti kutatások aprómunkával kimutatták, hogy mennyire sokfelől érkező emberek hozták össze a nemzet legnagyobb szégyenének tekinthető féléves korszakot. Az igazi közös nevezőt a zsidókérdés végső megoldására való törekvés jelentette.
Szálasi mai híveinek szociológiai hátteréről az Élet és Irodalom október 1-én közölte Tamás Gáspár Miklós írását, melyben a filozófus a "rendszerváltás árváiként" jellemezte az újnyilasokat. TGM szerint az az újnyilasok az új polgári középosztályba tartozó lázadó fiatalok, akiknek szedett-vedett nézeteit a nemzetiszocialista, fasiszta eszmék és a társadalmi-politikai ellentmondások elleni protestálás köti össze.
Hovanyecz László a Népszabadságban a végkifejlet hátteréről ír: "Mondhatni, tipikus terméke volt ennek a korszaknak a beteg elméjű "nemzetvezető". Békeidőben orvosi eset. 1944 őszén nemzeti tragédia. Két hónappal korábban még Hitler sem gondolta, hogy őt teszi meg magyarországi helytartójául. A Führer rendet akart. Tudta, hogy a keszekusza agyú Szálasitól csak káoszt várhat. De akkor már nem volt választása.
A Heti Válasz Schmidt Máriával készített intertjút az újnyilascsoportról, Szálasi Ferencről és a gyászmunkáról. A Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta, a magyar társadalom sokkal erősebb annál, mintsem hogy Bácsfi Diánától és tucatnyi hívétől kellene félnie. Az október 15-re tervezett újnyilas-demonstráció szerinte a legkisebb mértékben sem veszélyezteti a demokráciát, mert "Szálasi Ferencről a magyar társadalomnak lesújtó véleménye van. Az ő személye ugyanis egyet jelent azzal az szörnyű időszakkal, 1944 utolsó és 1945 első hónapjaival, amely embertelen szenvedéseket zúdított a magyar népre. A mai nemzedékek Szálasival és a nyilasokkal az értelmetlen, elvesztett háborút, a népirtást, az őrületet azonosítják. Nem hiszem, hogy ma Szálasi Ferenc bárki számára követendő példát jelenthet." Ugyanakkor hagsúlyozta "különbséget kell tenni a Szálasira felesküdött és az oroszok ellen tovább harcoló katonák, valamint a front mögött a zsidókat tömegesen pusztító pártszolgálatosok között. Maga Szálasi azzal védekezett a népbíróság előtt, hogy 1944 végén is meg volt győződve arról, hogy a németek megnyerik a háborút. Ez pontosan mutatja, hogy mennyire beszűkült a tudata az egykori vezérkari tisztnek."
A Magyar Nemzet A németek nem hagyták címmel közli Udvardy Zoltán írását a kiugrási kísérletről, a független, demokratikus Magyarország államrendszerének átmentési kísérletéről. Az ismert népi író Kovács Imre Magyarország megszállása című könyve alapján idézi a korhangulatot: "Csodálatos őszi nap volt. Egy gellérthegyi villa teraszán ültem, Makay Miklós barátomnál, akinek a házát erődítménnyé alakítottuk át, és jól felfegyverkeztünk.(...) Már kora reggel vezércikket diktáltam "Végre" címmel. Megírtam, a várva várt átállás elérkezett, a kormányzó kiadta a parancsot a tüzelés beszüntetésére, a csapatok mindenütt teljesítették a parancsot, és azonnal frontot alkottak a németek ellen: a nemzet teljesítette kötelességét! (...) Elhatároztuk, hogy Szabad Szó címmel azonnal lapot jelentetünk meg. A rádiót is állandóan figyeltük: vártuk a csodát. Október 15-e volt." A lap vezércikke szerint pedig "Ma, október 15-én színház lesz az Andrássy úton. Egy ház előtt. Ahol a borzalom volt a főbérlő, hosszú éveken át. Színház készülődik az Andrássy úton. Nem népszínmű, nem vaskos vásári komédia - rossz ripacsok magamutogatása csupán."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
