Hetven éve történt a marseilles-i merénylet

2004. október 8. 09:24

A jugoszláv uralkodó azért látogatott Franciaországba, hogy ott a hitlerizmus által fenyegetett európai országok kölcsönös segítségnyújtási egyezményének részleteit egyeztesse a francia diplomácia vezetőjével. 

A Karagyorgyevics-dinasztia tagjaként I. Sándor 1921-ben lett az SZHSZ-állam királya. A szentpétervári katonai főiskolán tanult, bátyja, György visszavonulásával 1909-ben lett trónörökös. Az 1912-13-as Balkán-háborúkban ő volt a szerb hadsereg főparancsnoka, 1914 júniusától apja betegsége miatt régensként szerepelt, az ő nevéhez fűződik a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kikiáltása. 1919. június 28-án már elkövettek ellene egy merényletkísérletet. 1929. január 6-án - polgárháborús helyzetben - államcsínyt hajtott végre és katonai diktatúrát vezetett be.

1929. október 3-án a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság elnevezést Jugoszláv Királyságra változtatták. A 30-as évek elején az országban megindult a fasiszta szervezkedés a horvát Usztasa terrorszervezet és a szerb Zbor-mozgalom főszereplésével, felélénkült egyidejűleg az olasz és a német titkosszolgálatok jugoszláviai tevékenysége (némi magyar szerepvállalással). 

Jean Louis Barthou harminckét éves korától, 1894-től töltött be miniszteri tisztségeket a francia kormányban, 1913-ban háromnegyed évig miniszterelnök is volt. 1921-ben a hadügyi tárcát vezette, 1922-ben igazságügy-miniszterként tevékenykedett. 1934. február 9-én lett külügyminiszter.

A hitlerizmusban rejlő veszélyt korán felismerte és hozzálátott egy nyolc országból álló kelet-európai szövetségi rendszer összekovácsolásához ("keleti paktum"), amelynek élén szívesen látta volna a Szovjetuniót. A nyolc ország kölcsönös segítségnyújtási egyezményének szavatolója Párizs lett volna. Barthou a szövetség megvalósulásának útját egyengetendő 1934 tavaszán Prágába, Belgrádba, Bukarestbe és Varsóba látogatott, majd a genfi leszerelési értekezleten Makszim Litvinov szovjet külügyminisztert is megnyerte a terv gondolatának. A Franciaország biztonságának ügyén energikusan munkálkodó francia államférfiban a hitleristák veszélyes ellenfelet láttak, és a jugoszláv király Marseille-ben tett látogatását megfelelő alkalomnak találták Jean Louis Barthou kiiktatására is.

Megemlíthető, hogy kevéssel korábban, 1934. július 25-én merénylet áldozata lett Engelbert Dollfuss osztrák kancellár és külügyminiszter is, aki ugyan félfasiszta diktatúrát vezetett be országában, de ellenezte az Anschlusst és a német bekebelezési szándékokkal szemben Olaszországnál keresett menedéket. (1934. március 17-én kötötték meg a magyar-olasz-osztrák hármas egyezményt.) Dollfusst az első ausztriai náci puccskísérlet során gyilkolták meg. 

A marseille-i királygyilkosság szálai a 30-as évek magyar sajtójának tanúsága szerint is részben Magyarországra vezettek: a nyilvánosságra került adatok a Bethlen-, illetve a Gömbös-kormány cinkosságáról vagy legalábbis felelőtlenségéről tanúskodtak. (Beigazolódott, hogy a merényletet magyar területen készítették elő.) Magyarország a Nemzetek Szövetségében a vádlottak padjára került, ahol a magyar kormányt főmegbízottként Eckhardt Tibor képviselte. A nyilvános elmarasztalást Budapestnek végül is sikerült elkerülnie: a "Népszövetség" 1935 májusában lezártnak nyilvánította a királygyilkosság nyomán támadt jugoszláv-magyar vitát. Ebben bizonyos szerepet játszott Anglia, de főleg Franciaország megbékítési politikája (Hoare-Laval) az Abesszíniát lerohanó Olaszország irányában, amely viszont Magyarország "védnökeként" lépett fel a genfi népszövetségi vitában.

(Panoráma - Pirityi Sándor)