Oliver Cromwell, az angol köztársaság (Commonwealth) államtanácsának vezető alakja, az angol tengerhajózás vezető alakja, az angol tengerhajózás élénkítésére kihirdeti a hajózási törvényt. A törvény az Afrikából, Ázsiából, és Amerikából származó áruk behozatalát a szigetországba vagy onnan történő elszállítását csak angol hajókon engedélyezi. Az európai árukat a kibocsátó ország hajói is szállíthatják. A törvény az angol tengerhajózást védi a külföldi versennyel szemben, de legfőképpen a holland tengeri kereskedelem ellen irányul. A hajózási törvény azonban nem csökkenti jelentős mértékben a holland tengerhajózást, mivel annak részesedése az angliai kivitelből és behozatalból már évtizedek óta erősen csökkent, s nem érinti a hollandok számára igen jelentős balti-tengeri kereskedelmet sem. A két ország viszonya mégis elmérgesedik; a hajózási törvény következtében robban ki a holland-angol tengeri háború (1652-1674). A hajózási törvény jelentősége elsősorban az angol kereskedelem és a gyarmati fejlődés serkentésében keresendő. A kereskedő nagypolgárság, amelyet a törvény véd, gyors gazdasági fellendülés részese lesz. A hajózási törvény alapozza meg Anglia vezető tengeri hatalommá emelkedését. A törvény összhangban áll azzal a törekvéssel, hogy az angol birodalom önellátó gazdasági egységgé válják; ez a merkantilizmus angol változata. A merkantilizmus, a XVI. század óta Európában kialakuló gazdasági rendszer, a gazdaság átfogó állami irányítását és fejlesztését, monopolista kereskedőtársaságok alapítását, egységes belső piac megteremtését és a behozatal nagymértékű visszaszorítását írja elő. Angliában a merkantilizmus elsősorban a hazai gyapjútermékek iránti keresletet növelő intézkedésekre és a gyarmati politikára terjed ki.