160 éve született Puskás Tivadar
2004. szeptember 17. 15:13
160 éve, 1844. szeptember 17-én született Pesten Puskás Tivadar, a távközlés magyar úttörője, a telefonközpont feltalálója.
Találkozott Bell-lel, Edisonnal
| Puskás Tivadar |
Később Bécsben egy jegyirodában dolgozott, majd nekivágott Amerikának, a "korlátlan lehetőségek hazájának". Itt a vadnyugaton kutatott arany után, volt robbantási szakértő, állítólag földeket, ezüstbányákat is vásárolt, de nemsokára tönkrement, és 1876-ban csalódottan visszatért Európába.
Még Amerikában megismerkedett a vezetékes távíróval, és felötlött benne: ha egy központban összekapcsolnának több állomást, a kapcsolat-lehetőségek lényegesen bővülnének. E találmányt eladta Brüsszelben, ahol 1876-ban távíróközpontot hozott létre. Amikor Bell találmányáról, a telefonról olvasott, Puskás ismét Amerikába ment, ahol találkozott Bell-lel és Edisonnal. Edison értékelte Puskás szaktudását, és egy ideig állítólag együtt is dolgoztak. 1878-ban Puskás létesítette az első telefonközpontot Bostonban.
Edison Puskást bízta meg találmányainak értékesítésével, ő Londonba ment, majd Párizsba tette át székhelyét, és ott mutatta be a fonográfot a párizsi világkiállításon. A telefon ügye nehezebben haladt előre, de 1879-ben Puskás Párizsban létrehozta az első központot, s a létesítés jogát Európa számos országa megvette. A telefonszolgálat működtetését Ferenc öccsével is megismertette, aki ezután Magyarországon irányította a hálózat-fejlesztést 1884-ben bekövetkezett haláláig, akkor a vállalatot Tivadar vette át.
Puskás Párizsban önálló szabadalomértékesítő ügynökséget nyitott, villanymotoros kormányozható léghajóval folytatott kísérleteket, és egy cseh mérnökkel terveztetett villamos autón közlekedett. A villanyvilágítással is foglalkozott, de legnagyobb sikere a párizsi opera előadásának vezetékes közvetítése volt 1881-ben. Jelentős találmánya volt a világon először Budapesten bevezetett vezetékes hír- és műsorközlő berendezés, a telefonhírmondó elődje, amelyet tizenegy telefonos-kisasszonnyal működtetett.
Ez utóbbi 1882. február 4-én, a farsangi íróbálon mutatkozott be, amikor a Nemzeti Színházból odavezetett "sodronyokon" át a Vigadóban felállított fülkékben az érdeklődők ámulva hallgatták a Hunyadi László dallamainak közvetítését. Egy korabeli újságíró-fültanú ezt írta: "a zene és az ének olyan tisztán kivehető volt, mintha a Színház csarnokában álltam volna." 1889-ben Budapesten 1110 telefon-előfizető és 33 nyilvános állomás volt, ezzel a város megelőzte Bécset.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
