A három nagy konferencája
2003. november 28. 13:00
Teherán, 1943. november 28 - december 1.
Az első kairói konferencia után november 28-án kezdődött a teheráni csúcsértekezlet az amerikai elnök, a brit miniszterelnök és a szovjet vezető részvételével. Winston Churchill visszaemlékezésében külön fejezetet szentelt Teheránnak. Rettentően nehezményezte, hogy a biztonságukat nem tudták a megfelelő módon garantálni. A repülőtérről a városba vezető négy és fél kilométernyi úton ötven méterenként állt egy lovaskatona, ami arra jó volt, hogy felkeltse az emberek érdeklődését, de arra nem, hogy bárkit is megvédjen a konvojból. Nem messze a brit követség épületétől még dugóba is kerültek, és percekig várakoztak, miközben hatalmas tömeg vette körül a magas rangú delegációt. `Rávigyorogtam a bámészkodókra, ők meg vissza rám` - írja a brit miniszterelnök naplójában.
Mivel Molotov azzal fogadta a vendégeket, hogy "valami készül" ellenük, Roosevelt elhelyezése gondot okozott. Végül a legbiztonságosabbnak ítélt szovjet követségen szállásolták el. Az első tárgyalás délután 4-kor kezdődött, amin az amerikai elnök szűkös kísérettel jelent meg, mivel Marshall ás Arnold tábornok félreértették a találkozó időpontját, és - lelkiismeretes turista módjára - rögvest városnézésre is indultak. Sztálin meglepő módon először a
csendes-óceáni hadműveletek jelentőségét méltatta és közölte: a Szovjetunió nincs abban a helyzetben, hogy csatlakozzék a Japán
elleni háborúhoz, de a nyugatiak a németországi háború befejeződése
után számíthatnak Moszkva bekapcsolódására a távol-keleti hadműveletekbe.
29-én délután négykor, a plenáris ülés előtt Churchill átnyújtotta Sztálinnak azt a díszkardot, amelyet Őfelsége terveztetett és kovácsoltatott Sztálingrád dicsőséges védelmének emlékére. Sztálin az ajkához emelte az ajándékot, majd átnyújtotta Vorosilov marsallnak, aki viszont elejtette. Az orosz díszőrség ünnepélyesen vitte ki a kardot a teremből.
|
| Sztálin átveszi a kardot... |
Sztálin az olaszországi hadszínteret alkalmatlannak minősítette
a németországi további hadműveletek szempontjából és úgy vélekedett,
hogy "az ellenségre Észak- vagy Észak-Nyugat-Franciaországban mért
csapás lenne a legeredményesebb". Szóba hozta a második
frontot jelentő Overlord-hadművelet lehetséges főparancsnokának
kérdését is, "amelynek eldöntése nélkül az egész hadművelet csak
szóbeszéd". A szovjet kormányfő kitért arra is, hogy ha a nyugatiak
végrehajtják az inváziót, akkor annak időpontjával összehangolva
nagyarányú szovjet támadás is várható a keleti fronton.
|
| ...aztán Roosevelt is megnézi |
A teheráni konferencián Roosevelt elnök határozottan azt a véleményt képviselte, hogy a jövőbeli német veszély elhárításának
egyetlen biztosítéka Németország öt részre való szétdarabolása. Churchill két konföderáció lehetőségét körvonalazta, az egyikbe
Bajorországnak, Ausztriának és Magyarországnak kellett volna egyesülnie. Sztálin a délkelet-európai térségbe való angolszász behatolás szándékát vélte felfedezni a szóban forgó tervek mögött,
és kategorikusan kijelentette, hogy "Magyarországnak és Ausztriának külön-külön kell léteznie". Egyébként egyik este Sztálin a végletekig felhúzta Churchillt azzal az ötletével, hogy a világbékét csak akkor tudják garantálni, ha kivégeznek legalább ötvenezer német tisztet. A brit miniszterelnök ezt kategorikusan elutasította, de Sztálin csak kötötte az ebet a karóhoz. Roosevelt próbálta oldani a feszültséget, és azt mondta, hogy "igen, az ötven tényleg túlzás, ezért legyen csak 49 ezer". Churchill azonban nem értette a tréfát (már ha az volt egyáltalán Sztálin részéről), és átment egy másik szobába. Az orosz vezér Molotovval ment utána mosolyogva, hogy kiengesztelje: tréfa volt az egész.
November 30-án Churchill felvetette, hogy az eddigiekkel ellentétben a vacsora ne a szovjet követségen legyen megtartva, hanem náluk - mivel aznapra esett 69. születésnapja. A negyven személyes vacsora előtt az NKVD ragaszkodott hozzá, hogy mielőtt Sztálin betenné a lábát a követségre, a padlástól a pincéig átkutassa az épületet. Este tele volt a brit követség orosz katonákkal, minden ablaknál állt egy testőr. Roosevelt egy gyönyörű perzsa porcelán vázát ajándékozott angol kollégájának, ami a hazafelé tartó úton ripityára tört. Az egymást érő pohárköszöntők hajnali kettőig tartottak.
- Előzmények
- Teherán, 1943. november 28 - december 1.
- Teherán után
szerkesztőségét!
