A nagyarányú sztrájkmozgalmak után Lengyelországban Edward Gierek pártvezető kénytelen lemondani. Utóda Stanisław Kania liberális politikus, aki Lengyelországban óvatos liberalizálásra törekszik, mégpedig úgy, hogy ez ne keltsen bizalmatlanságot a szomszédos államokban.
A sztrájkokat Lengyelország súlyos gazdasági helyzete váltotta ki, valamint a fűtőolaj, a benzin, az élelmiszerek árainak ezzel kapcsolatos emelkedése. Jóllehet a sztrájkolóknak hamarosan engedményeket tettek, a munkabeszüntetések tovább szélesedtek. Szabad szakszervezetek alakultak, s ezeket csúcsszervezetként a Lech Wałesa vezette Szolidaritás fogta össze. Hosszas tárgyalások után Varsóban bejegyzik a független szakszervezeti szövetséget.
Míg a Szovjetunióban a lengyelországi megújhodási mozgalom irányában tartózkodó álláspontot foglalnak el, az NDK-ban és Csehszlovákiában hevesen támadják a lengyel kormányt. Azáltal, hogy az év végére tovább romlott a gazdasági helyzet, hogy a parasztok és a diákok is lázongtak, ugyancsak szakszervezeti képviseletre törekedve, állandósultak a konfliktusok a Szolidaritás és a kormány között. 1981. február 11-én Wojciech Witold Jaruzelski tábornokot, nemzetvédelmi minisztert nevezik ki miniszterelnökké, 1981 októberében átveszi a párt vezetését is, s így Lengyelország legnagyobb hatalmú emberévé válik. A Szolidaritás elleni fellépést elváró Moszkva nyomására a lengyel kormány december 13-án kihirdeti a rendkívüli állapotot.