Szigetvár ostroma közben meghal I. Szulejmán, akit a Nagy, illetve a Törvényhozó (al Kanuni) melléknévvel illettek. Apja, I. Szelim halála után 1520-ban vette az Oszmán Birodalom irányítását, és azonnal hódító politikába kezdett. Fő céljának a Habsburg Birodalom megtörését tekintette, ennek érdekében szövetséget kötött I. Ferenc francia királlyal. 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárt, 1526-ban Mohácsnál megsemmisítette a magyar haderő jelentős részét. Buda várát ekkor még nem foglalta el, hanem kihasználta a II. Lajos halála után bekövetkező politikai megosztottságot. Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János is magyar királynak tekintette magát, Szulejmán ez utóbbit támogatta. Többször vezetett hadat Bécs ellen, de ezek kudarcba fulladtak. Szapolyai János halála után 1541-ben ismét Magyarországra érkezett, és ekkor már Buda sem kerülhette el sorsát. Ezzel az ország három részre szakadt, és a következő években az oszmánok fokozatosan szélesítették a hódoltság területét. Szulejmán rajta tartotta a szemét János Zsigmondon, és az erdélyi területeken is. Azonnal megtorolta, ha a Habsburgok és az erdélyiek között a megállapodás lehetősége merült fel. 1552-ben nagy hadjáratot indított, az oszmán csapatok elfoglalták Temesvár, Drégely, Gyarmat, Kékkő, Hollókő, Buják és Szolnok várát. Eger alatt azonban a vitéz egriek megállították a török előrenyomulását. 1566-ban ismét Magyarországra támadt. Szigetvárnál Zrínyi Miklós próbálta meg az ellenállást. A hosszan elhúzódó ostrom végét a szultán már nem élte meg. 1996-ban emlékére szobrot állítottak a szigetvári Török-Magyar Barátság Parkban.