Gyermek Lajos Karoling-király halála (911. szeptember 24.) a Karoling-dinasztia keleti frank ágának kihalását jelentette. A Keleti Frank Birodalom nemessége I. Konrád frank herceget tette meg királynak (első ízben nem Karoling-uralkodót). A lotaringiaiak, akik a Keleti és a Nyugati Frank Birodalom között helyezkedtek el, ebben a helyzetben a nyugati birodalom mellé álltak, s kiváltak a keleti frank törzsek közösségéből. A Karolingok 751. óta, amikor III. Pippint királlyá koronázták, álltak a Frank Birodalom élén. A 800 karácsonyán Rómában tartott császárkoronázás Nagy Károly uralmának fényéről és erejéről tanúskodott.
A birodalom verduni (843. VIII. 10.), meerseni (870. VIII. 9.) és ribémont-i (880) felosztása az utódok között a Karolingok központi hatalmának szétesését eredményezte, s erős helyi törzsi fejedelemségek jöttek létre. Amikor 911-ben a keleti frank ág kihalt, a nyugati frank Karolingok még 987-ig uralkodtak (Capet Hugó már a Capeting-házból lett király). A tényleges hatalom azonban addig is a Robertinusok (Odónak, Párizs grófjának utódai) kezében volt.