A Birodalmi Gyűlés augusztus 4-i ülésén a Német Szociáldemokrata Párt frakciója egyhangúlag megszavazta a hadihiteleket. Az SPD (NSZPD) azzal indokolja döntését, amely ellen a frakcióülésen 14 képviselő - köztük Karl Liebnecht - fordult, hogy háború esetén csak a védekezés vagy a hazaárulás alternatívája létezik. Azonkívül a cári Oroszország győzelme veszélyeztetné a munkásosztály kivívott sikereit. A szabad szakszervezetek már augusztus 2-án megfogalmazták határozatukat, hogy a háború alatt lemondanak a béketárgyalásokról. Augusztus 4-én a francia parlament rendkívüli, határidő nélküli teljhatalmat ad a kormánynak a hadvezetésre, tehát lemond ellenőrző funkciójáról. A pártközi megállapodások ("Union sacrée") során szocialisták lépnek be a kormányba. A szakszervezetek már augusztus 1-én biztosítottak mindenkit arról, hogy a mozgósításra nem fognak általános sztrájkkal válaszolni. Nagy-Britanniában ezzel összehasonlítható megegyezésekre került sor a szervezett munkásmozgalom és a kormány között. Ezek az intézkedések azzal függnek össze, hogy a lakosság higgye el kormányainak, hogy megtámadták őket. A II. Internacionálé határozatai, melyek szerint a háborús szolgálatot meg kell tagadni, és háború esetén nyomást kell gyakorolni a kormányokra, hatástalanok maradtak. Csak a bolsevikok Oroszországban és a szocialisták Szerbiában szavaztak a hadihitelek ellen.